Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)
Nekrológok
tisztségviselői a dualizmus korában; A Magyar kir. Miniszterelnökség, A Király Személye Körüli m. kir. Minisztérium; A m. kir. Belügyminisztérium hivatalnoki karáról. Folyamatosan dolgozott a többi minisztérium dualizmus kori archontológiáján is. Székely Vera a magyar levéltárügy odaadó munkása volt, aki mindig megtette a magáét azon a helyen, ahová az élet állította. Emlékét megőrizzük. Kállay István LK, 1992.1 -2. sz. 230. p. X 1991 nyarán elhunyt Székely Vera, a magyar levéltárügynek több mint három évtizeden át hűséges munkása. Életrajzát - amely nem bővelkedett látványos eseményekben - az alábbiakban próbáljuk összefoglalni. 1924. május 24-én született Budapesten. Édesapja kereskedelmi alkalmazott volt, igen fiatalon hunyt el, hátrahagyva özvegyét és a kis Verát, aki akkor alig volt több mint tíz esztendős. A család anyagi helyzete nem tette lehetővé, hogy Vera egyetemre mehessen, ráadásul az akkori politikai viszonyok is nehézséget támasztottak ez elé. így kénytelen volt ipari pályára lépni: kitanulta a fehérnemű-készítő és gépi hímző szakmát. 1943-1944-ben üzemben dolgozott. A háború befejezése után belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba s annak központi apparátusában kapott munkát. Két évig volt a párt propaganda és kulturális osztályának dolgozója. De már ekkor - alig több mint húszévesen - megkezdődött gyenge szervezete küzdelme a kórral, s ez a betegség elkísérte egész hátralévő életében. Két évig szorult szanatóriumi kezelésre. 1949-ben végre teljesülhetett vágya: felvették a budapesti egyetemre, történelem-politikai gazdaságtan szakra. Harmadéves korában, a nemrég szervezett levéltárosi szakra került, s ez eldöntötte későbbi pályája sorsát. 1954-ben államvizsga, 1962-ben bölcsészdoktorátus. Az egyetem elvégzése után a Levéltárak Országos Központja munkatársa lett, s ott szolgált 1958 végéig. Ebben az évben a Magyar Országos Levéltár vezetői elhatározták, hogy tekintettel a kutatóterem forgalmának megnövekedésére, kettéválasztják azt, és külön kutatótermet nyitnak a polgári korszak (1867-1945) kutatói számára. Ennek a kutatóteremnek felügyelője lett Székely Vera. Levéltári szolgálatának utolsó éveiben a Módszertani Kabinetben dolgozott. 1984-ben vonult nyugalomba. Mint történeti kutatót elsősorban a 19-20. század igazgatástörténete érdekelte. Néhány fontosabb munkáját említjük meg: Kunfi Zsigmond 1919. februári memoranduma Magyarország külpolitikai helyzetéről, Levéltári Közlemények 1969. - A száz év előtti Budapest közigazgatása, Budapest c. folyóirat 1972. - A központi államigazgatás tisztségviselői a dualizmus korában. Elkészült a miniszterelnökség, a király személye körüli minisztérium és a Belügyminisztérium archontológiája. Végezetül megkíséreljük, hogy Székely Vera emberi tulajdonságairól, egyéniségéről szóljunk röviden. Jellemezte őt a szenvedélyesség, az átlagon felüli intelligencia és a minden iránt megnyilvánuló nyitottság. Ha körülötte bármely aktuális kérdés körül vita alakult ki, Vera szenvedélyesen belevetette magát a disputába, néha nagyon is szókimondóan, hévvel foglalt állást. Vitabeli ellenfelei is el kellett hogy ismerjék, mindig a méltányosság, az igazság vezette, sohasem az opportunista számítás. Kedves kollégánk, barátunk emlékét megőrizzük. Bélay Vilmos LSZ, 1992.1. sz. 108. p. 352
