Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)
Nekrológok
tériumi Levéltárban sürgősen elvégzendő munkáknak a körvonalai felderengtek előtte. Élete hátralévő éveiben aztán ennek a levéltárnak számtalan gondja foglalta le napjait. S ebben a levéltárban is derék munkát végzett: a talán legösszekuszáltabb levéltár iratainak rendezése és 3 kötetes repertóriumának összeállítása az ő szakértelmét és odaadó munkáját dicséri. A számára kijelölt feladatok ellátása mellett magára vállalt minden olyan munkát, melynek levéltári hasznosságában hinni tudott s melynek elvégzésére alkalmasnak érezte magát, így felbecsülhetetlen annak a tevékenységének az értéke, melyet a minisztériumok és az országos főhatóságok ésszerű iratkezelésének megszervezése, az államigazgatási munkának levéltári eszközökkel való megsegítése érdekében kifejtett, de felbecsülhetetlen annak a munkájának az értéke is, melyet a gondjaira bízott polgári kori iratok megmentése és azoknak a haladó tudomány, a szocialista törvényesség és a népi közigazgatás szolgálatába állítása érdekében nap mint nap végzett. Bekény István LSZ, 1965.1-2. sz. 408-409. p. Szedő Antal (1903-1975) Szedő Antal elvtárs 1903-ban született Budapesten, szegény néptanító gyermekeként. Korán árvaságra jutott, ezért három testvérével együtt árvaházban nevelkedett. Középiskolái elvégzése után latin-magyar szakos egyetemi hallgatóként az Eötvös-kollégiumban kapott ingyenes helyet. Az egyetemi évek után - mint kora fiatal értelmiségi nemzedékének oly sok tagja - nevelői állást vállalt gazdag családoknál. 1935-ben Szolnokra került, mint megyei díjnok; 1936-tól 1946-ig Szolnok megye Alispáni Hivatalában dolgozott, mint irodaigazgató. Régi álma teljesült, amikor 1946-ban Szolnok megye kommunista főispánja kinevezte főle- véltárnoknak. Ettől kezdve soha nem vált meg szeretett hivatásától, a levéltárosi pályától. 1951-ben Budapestre hívta a kötelesség: 1951-től 1957-ig a Magyar Országos Levéltárban dolgozott, először, mint osztályvezető, majd, mint a főigazgató helyettese. 1957-től 1968-ig, nyugdíjba vonulásáig, a Művelődésügyi Minisztérium önálló Levéltári Osztályának vezetője, tehát az egész magyar levéltárügy irányítója volt. A Levéltári Tudományos Tanácsnak annak megalakulásától kezdve haláláig elnöke, illetve aktív tagja volt. Vezetői és tudományszervezői tevékenységéért többször részesült magas kormánykitüntetésben: így 1961-ben Szocialista Munkáért Érdemérmet, 1963-ban pedig a Munka Érdemrend arany fokozatát kapta meg. Szedő elvtárs vezetői tevékenysége idején és nagyrészt következtében bontakozott ki és erősödött meg a magyar levéltárügy nagy nemzetközi tekintélye is, melynek egyik megnyilvánulásaként ő maga a Nemzetközi Levéltári Tanács Végrehajtó Bizottságának nyolc éven keresztül rendes, majd haláláig tiszteletbeli tagja volt. Egyedül nevelte fel három gyermekét, mert imádott feleségét, akit soha nem tudott elfelejteni, korán - legkisebb gyermekének születésekor - elvesztette. Nehéz körülmények között, nagy áldozatok árán, de diplomát adott fia és két lánya kezébe. Varga Sándorné LK, 1975. 2. sz. 382-383. p. IS Halálával nem csak a hazai-, hanem a nemzetközi levéltáros társadalmat is veszteség érte. 1903-ban született. Nehéz gyermekkora volt, 12 évesen teljes árvaságra jutva, egy árvaház lakójaként végezte gimnáziumi tanulmányait. Az érettségi vizsga letétele után a budapes350
