Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)
Nekrológok
a 17 m3-es iratfertőtlenítő kazán beüzemelésében. 1977-ben a közgyűjteményi területen egyedüliként megszerezte az egészségügyi gázmesteri szakképesítést. Ennek köszönhetően, a kazán folyamatos működtetésével vált lehetővé nem csak a Magyar Országos Levéltár, hanem más levéltárak - esetenként könyvtárak és múzeumok - penészes iratainak, könyveinek formaldehides fertőtlenítése. A későbbiekben kidolgozta annak módját, hogy ezek a munkák már a helyszíneken is biztonságosan elvégezhetők legyenek. Az iratok helyett ő utazott, ezáltal elkerülhetővé vált nagy iratmennyiségek szállítása. A fertőtlenítés veszélyes tevékenység, ezért az ismeretanyag rendszeres frissítésre, megújításra szorul. Imre az előírásoknak megfelelően rendszeresen letette a kötelező vizsgákat, és folyamatosan követte a szakirodalmat. A levéltárban töltött több mint három évtized alatt szerteágazó volt feladatköre. A penészek és rovarok, rágcsálók elleni védekezés mellett a raktári körülmények ellenőrzésében, a felmerülő problémák megoldásában is részt vett. Rendszeresen végzett laboratóriumi vizsgálatokat és segítette a restaurátorok munkáját. Méregkezelői vizsgája megnyugtató biztosíték volt a szakszerű vegyszerhasználatra, így számos, veszélyes tennivalótól mentesíthette munkatársait, akiknek ez nagy könnyebbséget jelentett. Az Állományvédemi osztály hosszú ideig egyedüli férfi tagjaként mindig lehetett számítani segítségére. Nem csak az Állományvédelmi osztály munkájából vette ki részét, hanem a legkülönfélébb feladatok ellátásából is intézményen belül és kívül. Az anyagőrző osztályokról, a Reprográfiai osztályról, a Gazdasági Hivatalból gyakran fordultak hozzá közreműködését, tanácsát kérve. Senkit sem utasított el, mindig igyekezett eleget tenni a változatos igényeknek. Intézményen kívül is széles körben ismerték. Ez nem csak az évtizedeken át folytatott fertőtlenítő munkájának következménye. Sokan fordultak hozzá szakmai tanácsért, információért. A vezető szakfelügyelő felkérésére különféle műszeres mérések végzésével közreműködött a levéltári raktárak minősítését szolgáló országos programban. Napi kapcsolatban volt a levéltári anyaggal. Nem csak jól ismerte, hanem mindig szem előtt tartotta az iratok pótolhatatlanságát, értékét. Büszke volt arra, hogy az ország első levéltárában dolgozhatott. Szakmai munkája elismeréseként 1996-ban főmunkatársi címet kapott. Kollégáival rendkívül figyelmes volt, sokan emlékszünk jólesően elmaradhatatlan nőnapi és névnapi köszöntéseire. A társadalmi életben, az érdekvédelemben is aktív volt. A KKDSZ-ben és a Közalkalmazotti Tanácsban vezetőségi tagnak választották. A levéltár munkatársai bizalommal fordulhattak hozzá, mert igyekezett segítségükre lenni különböző problémáik megoldásában. Példamutatóan közösségi ember volt. Ezt bizonyítja, hogy nem csak rendszeres véradó volt, hanem az intézményi véradások megszervezésében is részt vett. Szeretett kirándulni, járni az országot. Hosszú ideig méhészkedett, a legnagyobb szeretettel és tájékozottsággal beszélt kedves „bogarairól”. Sokan élvezhették az eredményt, az Imre által szállított finom mézet. Szerette a zenét, az utóbbi években ismét játszott kedves hegedűjén. Nyugdíjba vonulása után megmaradt kapcsolata közvetlen kollégáival. Hirtelen, mindnyájunk számára váratlanul, életének hatvanharmadik évében augusztus 7-én örökre eltávozott. A Farkasréti temetőben gyászoló családja köré sereglett munkatársai mély megrendüléssel búcsúztak tőle. Emlékét kegyelettel megőrizzük! Albrechtné Kunszeri Gabriella LSZ, 2010. 3. sz. 93-94. p. 338
