Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)
Nekrológok
törvényhatósága 1935-ben közgyűlési határozattal sürgeti a magyar levéltárügy országos rendezését és a levéltárak állami felügyelet alá vonását, illetve államosítását kívánja. Nagy- jelentőségű kezdeményezés volt ez: az ország törvényhatóságainak többsége végül is csatlakozott hozzá. Az akkori viszonyok azonban meggátolták, hogy ebből a nagyszabású koncepcióból valóság váljék. Mikorra pedig valósággá vált, Sümeghy Dezső már nem volt aktív levéltáros. Az a körülmény, hogy élete munkájának eredménye, Sopron megye levéltára a második világháború eseményei során újból romhalmazzá változott és az egészségét már kikezdő betegség teljesen megtörte: 1948-ban nyugdíjazását kérte. Szolgálatból történt kiválása után végeztette az alispán a megyei levéltár alispáni anyagának pusztító selejtezését; - Sümeghy soha nem tudott e felett napirendre térni. A levéltárügy államosítása után még megadatott neki, hogy újból rendezhesse a Sopron megyei levéltárat. A Megyei Tanács, majd a Levéltárak Országos Központja jóvoltából az 1950-1953. évek között több megszakítással mint időszaki főfoglalkozású alkalmazott rendezgette a levéltárat és visszaállította a régi rendet. Láthatta a levéltárat újból eredményesen működni és sokszor elismételt szavai szerint ez volt számára az élet legnagyobb ajándéka. Felesége halála nagyon összetörte, de az 1954-ben történt meghívás a soproni egyetem bányászattörténeti tanszékének tanársegédi állására még egyszer kiragadta őt magába roskadtságából. A brennbergi kétszázéves bánya történetének adatait kutatgatta éveken keresztül a Soproni Állami Levéltárban. E téren is kiváló munkáját hatalmas kötetet kitevő jegyzetei bizonyítják. Amilyen feltűnés-nélküli finom és tartózkodó egyéniségének megfelelő volt élete, oly csendesen hunyt is el 1957 áprilisában az évek óta emésztő májrákban. Hatalmas levéltári tapasztalata sírba szállt vele, csak munkájának maradandó emlékeit: feljegyzéseit és jegyzeteit őrzi hűséggel a Soproni Állami Levéltár. Takács Endre LK, 1958. 322-324. p. Ш шт 1957 áprilisában a régi levéltáros nemzedék és azok a fiatalok akik ismerték egyaránt nagy megdöbbenéssel hallották, Sümeghy Dezső Sopron vármegye nyugalmazott főlevéltárnokának halálhírét. Sümeghy Dezső 1882-ben született. Egyetemi tanulmányainak befejeztével 1906-ban letette az Országos Levéltári szakvizsgát és 1907-ben Csanád megye főlevéltárnokává nevezték ki. 1923-ban Sopron megye főlevéltárnoka lett, és mint ilyen ment nyugdíjba 1948-ban. A Csanád megyei levéltár mintaszerű rendezésével, majd a Sopron elcsatolásával fenyegető események folytán Sopronból elszállított és teljesen összekeveredett Sopron megyei levéltár rendezésével kora egyik legkiválóbb levéltárosaként mutatkozott be. Olyan levéltárosként, aki nemcsak iratainak őrzője és kezelője, hanem - hasonlóan a nagy régi levéltárosokhoz - egyszersmind nagy rendszeralkotó is. Felemelte szavát a kor nagy levéltárpolitikai kérdéseiben is. 1914-ben a levéltárosok megfelelő szakmai továbbképzését sürgette. 1935-ben pedig a vármegyei levéltárak államosítása érdekében indított egész országra kiterjedő mozgalmat. S bár levéltárának második világháborús súlyos károsodása és a pusztító betegség megtörve egészségét nyugdíjba vonult, évekig volt tiszteletdíjasként állandó segítségére a Soproni Állami Levéltárnak, gazdag levéltárosi múltja nagy szakismeretének bőkezű átadásával. N. N. LH, 1957. 3-4. sz. 649. p. 335
