Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)

Nekrológok

baráti kapcsolatot tartott a szomszédos szlovákiai levéltárakkal. Munkáját 1974-ben a Szocialista kultúráért kitüntetéssel, 1976-ban a Nógrád megyei Madách-emlékéremmel, 1978-ban pedig a Szabó Ervin-emlékéremmel ismerték el. Mint levéltárszervező, kiváló szakember, jeles történész és népművelő saját fáradhatatlan munkájával, igényességével és baráti közvetlenségével állított emléket önmagának. A magyar levéltárosok őszinte fájdalommal és megbecsüléssel fogják megőrizni emlékét, s dolgoznak tovább a Tőle tanult szellemben. Szabó Ferenc LSZ, 1981.1. sz. 269-271. p.

Schöner Albert (1904-1955)

Schöner Albert elvtárs, a Levéltárak Országos Központjának helyettes vezetője f. évi június hó 29-én meghalt. Mindössze 10 éven át élvezhette a felszabadulás utáni szabad életet, Horthy börtöneiben szerzett gyilkos betegsége elszólította idő előtt tőlünk. Schöner elvtárs tevékenyen részt vett 1920-tól kezdődőleg a magyar munkásmozgalomban. Tagja volt a Magyar Szocialista Munkás Pártnak is, 1927-ben ezért tartóztatták le a Szántó-féle perrel kapcsolatban. Ekkor - először életében - félévet töltött vizsgálati fogságban. 1933-ban, mint a Bőripari Munkások Szakszervezetének tagja, részt vett a Columbia cipőgyárban kitört sztrájk szervezésében, ismét letartóztatták. 1925-től tagja volt az illegális pártnak. Miután a rendőrség erről tudomást szerzett, 1939-ben újból letartóztatják, 6 hetet tölt a toloncház dohos levegőjében, majd Csehszlovákiába toloncolják át. Visszaszökve, álnéven vagy bejelentetlenül él Budapesten a felszabadulásig. 1945 után emberismerete, nyugodt, mérlegelő egyénisége folytán különböző intézményeknél mint személyzeti vezető működött. 1952. március 1-én került a Levéltárak Országos Központjához, mint vezetőhelyettes. Rövidesen minden levéltári dolgozó szívébe zárta jóságos és igazságos egyéniségét. Sohasem ítélte meg a működése során előforduló ügyeket szubjektív szempontból. Ezért nemcsak mindig megelégedéssel fogadták a legkényesebb ügyekben hozott döntéseit még azok is, akikre ez a döntés esetleg hátrányos volt, hanem ismerve pártatlanságát, sokan fordultak hozzá a legkülönbözőbb ügyekben tanácsért. E tekintetben példát mutató magatartása számtalan hívet szerzett pártunknak. Schöner elvtárs aránylag későn és idegen területről került a magyar levéltárügy egyik vezető posztjára. Itt azonnal szembe került hivatásunk égető kérdéseivel. Melyek a szocialista levéltáros újszerű, a polgári levéltárosétól eltérő feladatai, milyen levéltári szervezettel lehet az új célkitűzéseket a legjobban megvalósítani, - ezek voltak azok a kérdések, melyek mindnyájunkat foglalkoztattak. Ezekben a kérdésekben Schöner elvtárs bámulatos előrelátást tanúsított és az álláspontját az idő mindig igazolta. Az idő nem engedte meg, hogy a levéltári szakma minden részletét áttanulmányozza, de az alapvető és döntő kérdésekben az évtizedes pártmunkában szerzett ismeretei, marxista-leninista felfogása, élettapasztalata olyan tudással vértezte fel, melyet tisztán szakmai vonalon nem lehet elsajátítani. A Horthy-korszak börtönei és üldözése már sok elvtársunk idő előtti elmúlásának lett az okozója. így ragadta el tőlünk Schöner elvtársat is idejében észre nem vett betegsége. Emlékét, igaz kommunistához méltó, példát mutató magatartását a múlt nehéz körülményei között és a jelen boldog jövőt ígérő, építő munkájában sohasem fogják a magyar levéltári dolgozók elfelejteni.

Szedő Antal LK, 1955. 376. p.

322