Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)
Nekrológok
után ide tért vissza. 1971. január 1-jén áthelyezéssel került segédlevéltárosként a Pest Megyei Levéltárhoz, ahol megszakítás nélkül három évtizedet és három évet töltött el. Jellemző volt rá a folyamatos tanulás, a rendszeres továbbképzés. 1964-1969 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán a történelem-könyvtár szakot végezte el, majd egyike azoknak, akik az elsők között végeztek az ELTE levéltár kiegészítő szakán 1974-ben. Levéltári képesítése ezzel magas szintűvé vált: történelem, könyvtár és levéltár szakos egyetemi végzettséggel rendelkezett. Hosszú évek munkája eredményeként 1985-ben megszerezte a bölcsészdoktori címet is. A Magyar Levéltárosok Egyesületének egyik alapító tagja, majd meghatározó személyisége volt. Rády Kati a Pest Megyei Levéltárban több funkciót is betöltött. Évekig vezette és kezelte a levéltár szakkönyvtárát, volt kutatótermi felügyelő, részt vett a hungarica-kutatásokban, végzett levéltári rendezéseket. Mindezek következtében széleskörű anyagismeretre tett szert, fiatalabb és kezdő munkatársai gyakran fordultak hozzá tanácsért és ő szívesen osztotta meg velük tudását. Kollégáin kívül a levéltár kutatói is rendszeresen fordultak hozzá. Bel- és külföldi kutatókkal való jó kapcsolatait bizonyítja az a sok, személy szerint neki dedikált és köszönő sorokkal ellátott tanulmány és kiadvány, amelyeket az elmúlt évtizedek alatt halmozott fel levéltári szobájában. Az együtt eltöltött évtizedek mély nyomokat hagytak a kollégákban is, emléke a levéltár falai között tovább él. Szívesen mesélt levéltári történeteket legendás elődökről, szakmai tapasztalatokról, amelyeket mindnyájan szívesen hallgattunk. E történeteknek immáron ő is szereplője lesz, mert meghatározó résztvevője volt annak a közösségnek, amelyben életének nagyobb részét eltöltötte, és ahol emlékét kegyelettel megőrizzük. Héjjas Pál LSZ, 2004. 3. sz. 95. p. Rajczi Péter Pál (1917-2006) 2006. január 8-án, 89. életévében elhagyta e földi világot dr. Rajczi Péter, a Baranya Megyei Levéltár tudományos munkatársa, Király utcai kutatótermének felügyelője. Tolna városában született, 1917. július 22-én. Édesapja állami tanítóként kereste kenyerét. Édesanyja szigetvári polgárcsaládból származott. Tolnán, Pécsett, Szekszárdon diákos- kodott. A jó hírű szekszárdi gimnáziumban, a Garayban érettségizett 1936-ban. A következő évben felvették a pécsi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karára. Az ifjú joghallgatót leginkább a Trianon után szétszakadt magyar nemzet kisebbségi létbe kényszerült részeinek sorsa, jogi helyzete érdekelte. Dr. Faluhelyi Ferenc professzor a másodéves Rajczi Péter hallgató urat a nemzetközi jogi intézet könyvtárosává tette. A pécsi Szent Mór Kollégium tagja volt, dr. Vargha Damján igazgató vezetése alatt részt vett a kollégium társadalmi és kulturális programjainak szervezésében. 1941-ben avatták a jogtudományok doktorává Pécsett. A második világháború idején Máramarosszigeten, a királyi tanfelügyelőségen - egyidejűleg a katonai parancsnokságon főhadnagyként - szolgált, majd 1944 szeptemberében a Pécsi Tankerületi Főigazgatóságra került, később bírósági fogalmazóként dolgozott néhány évig. Már 1952-től hírnevet szerzett magának, amikor a történelmet tanította a pécsi Felső- vámház utcai általános iskolában. Nehézségeket okozott számára a marxista ideológia kötöttsége, a hazaszeretetre nevelést azonban nem tilthatták meg neki. 1957-ben végre tudásának sokkal megfelelőbb helyre került, a pécsi Nagy Lajos Gimnázium tanára lett. Itt nemzedékek 292
