Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)

Nekrológok

korában” I. Dunántúl kötetében. Alapító tagja volt a VEAB Kézműves-ipartörténeti munka- bizottságának és egyik szellemi irányítója a ..céhkataszter” néven ismert forrásanyag feldolgozásának, többnyelvű mesterségnévszótárat állítva össze.

1979-ben meg kellett válnia a Budapesti Történeti Múzeumtól. Már betegeskedő emberként, melyhez önmagát nem kímélő életmódjával maga is hozzájárult, lett ismét levéltáros. Az Új Magyar Központi Levéltár újonnan alakított Módszertani Osztályán dolgozott, mint tudományos főmunkatárs. Visszatérő, súlyos megbetegedések között állította össze a magyarországi egyházi levéltárak fondjegyzékei közül a katolikus, az evangélikus és a kisebb egyházak anyagairól készült segédleteket. Nagy örömére és erkölcsi elégtételére szolgált, hogy négy éven át - tanítványai szeretetétől övezetten - oktathatott a szegedi József Attila Tudományegyetemen újkori magyar történelmet. Még kezébe vehette a Bácskai Verával közösen írt „Piackörzetek, piacközpontok és városok Magyarországon 1828-ban” című nagy monográfiáját, a XIX. századi magyar gazdaság- és társadalomtörténet-írás új, funkcionális szemléletű és kvantitatív módszerű irányzatának első kiemelkedő eredményét, amelynek megállapításai a tízkötetes Magyarország történetébe is bekerültek. Már csak posthumus jelenik meg azonban a Bácskai Verával közösen összeállított „Széchenyi István pesti tervei” című levelezés kiadványa.

Személyében nem csak egy kiválóan felkészült történészt, tapasztalt levéltárost vesztettünk, de egy kellemes, szellemes, segítőkész munkatársat, szeretetre méltó Embert is.

Pálmány Béla LSZ, 1985.1. sz. 100-101. p.

Nagymihályi István (1896-1941)

Abba a nemzedékbe tartozott, amelyiknek egész életét tönkre tette a háború. Mérnöknek készült, érettségi után azonban 1914-ben katonának kellett bevonulnia és amikor hat évi szolgálat után leszerelt, bezárult előtte az út az egyetem felé, azonnal kenyérkeresetről kellett gondoskodnia. Éveken át magánvállalatnál szolgált, vállalata külföldi fiókjainál s közben, mikor már nagyobb volt a mozgási lehetősége, beiratkozott az egyetemre és ha nem is valósíthatta meg régi álmát, jogi és államtudományi doktorátust szerzett. A harmincas években a gazdasági válságban a magánvállalat, ahol szolgált, megbukott és Nagymihályi István kenyér nélkül maradt, diplomájával sem volt mit kezdenie. Nagy küzdelmek árán végül Heves vármegyéhez sikerült bekerülnie, két doktorátussal és különleges idegen nyelvismerettel - leíró írnoknak. Ismét hat évet töltött el ezen a munkahelyen és nem fáradt bele a reménytelenségbe; amikor Heves vármegyében megüresedett a főlevéltárnoki állás, erre tette fel az életét. Helyettest állított magának, akinek fizetése jórészét leadta, ő pedig feljött Budapestre, hogy az Országos Levéltárban az 1929. XI. te. 15. §-ában előírt levéltári gyakorló szolgálatot megszerezze. Nap-nap után a késő délutáni órákig dolgozott, hogy megtanulja mindazt, amire jövendő munkahelyén szüksége lesz és szíwel-lélekkel készült a reá váró feladatokra. Komolyan kezdett foglalkozni a levéltári irodalommal, cikket írt a selejtezés kérdéseiről, külföldi munkákat ismertetett. Pedig nem volt könnyű belemélyedni tanulmányaiba, 1938 már előre vetette a jövő árnyékait és Nagymihályi mindig remegve várta, hogy mikor nyúlnak bele életébe erőszakos kézzel az események, mikor semmisülnek meg reményei most már másodszor. Ember nem lehetett boldogabb, mint ő volt, amikor 1939. április végén kinevezték Heves vármegye főlevéltárnokának. Úgy érezte, hogy ez, a más számára talán nem

270