Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)
Nekrológok
Gyűjtőfogházban raboskodott. A Helsinki-egyezmény hatására 1975 után jelentős enyhülés következett be a kelet-nyugati kapcsolatokban. 1977. június 9-én a pápa a Vatikánban fogadta Kádár Jánost, (az egyetlen ilyen magas színtű kapcsolatfelvétel a kommunizmus történetében). Kádár az MSZMP PB 1977. június 28-i ülésén számolt be római útjáról, megemlítve, hogy Agostino Casaroli érsek az ő közbenjárását kérte a még mindig börtönbüntetését töltő katolikus pap, Lénárd Ödön érdekében. A PB határozata értelmében az Állami Egyházügyi Hivatal kezdeményezte az Igazságügyi Minisztériumnál a kegyelmi eljárást, majd megpróbálták elérni a piarista rendnél, hogy Ödön atya hagyja el az országot. Lénárd Ödön ösz- szesen 6749 napot (18 és fél év) ült börtönben, többet, mint bárki más politikai fogolyként. 1979-től előbb Budapesten, majd 1985-től Kismaroson vezette az illegálisan alakult ciszterci nővérek közösségét. 1991-ben minden ellene hozott bírósági ítélet semmisnek nyilvánított a Legfelsőbb Bíróság. Majdnem nyolcvan évesen, csaknem 19 évnyi börtönnel a háta mögött, szellemileg és fizikailag frissen kezdett hozzá Ödön atya 1990-ben a pereivel kapcsolatos iratok felkutatásához. Amikor Kismaroson létrehozta a Jelenkori Keresztény Archivumot (1990), hatással volt rá a német katolikus püspöki kar által a nácizmus és a katolikus egyház kapcsolatainak, történetének tudományos igényű feltárása céljából felállított Institut für Zeitgeschichte. Ajánlást kért az egykori egyetemi diáktárstól, az akadémia akkori elnökétől, Kosáry Domokostól, és egykori szegedi tanítványától, Paskai László bíborostól. Részben megnyíltak előtte az addig zárt irattárak. Még felbecsülni is nehéz lenne, hogy hány ezer oldal irat tartalmaz Lénárd Ödönnel kapcsolatban valamilyen feljegyzést. Szorgalmasan gyűjtötte az adatokat, többnyire kijegyzetelve az iratokat, mivel másolatot ekkor még csak ritkán kapott. Az 1995. évi levéltári törvény felszámolta az addigi bizonytalanságot, egyre több anyaghoz fért hozzá Ödön atya a levéltárakban. 1990-től haláláig gyűjtötte, rendszerezte az iratokat. Több alkalommal felvetette a főpapokhoz írt leveleiben, cikkeiben, tanulmányaiban, előadásaiban, hogy a katolikus egyháznak aktívan részt kell vállalnia saját közelmúltjának feldolgozásában, de legalább az iratok biztonsági gyűjtésében. Érvelése hiábavalónak bizonyult, ezért 1998-ban felállította Kismaroson a Ciszterci Nővérek Boldogasszony Háza Monostor Egyháztörténeti Intézetét. Az önálló gazdálkodású, egyszemélyes intézetet Ödön atya halála óta a Monostor korábbi apátnője, Tímár Ágnes irányítja. Az Egyháztörténeti Intézetben található a Lénárd Ödön által összegyűjtött, lényegében tárgyilag rendezett 26 ifm anyag. A másik nagy gyűjtemény Hetényi Varga Károly végakaratának megfelelően került az intézet tulajdonába. A Hetényi Varga által évtizedek során feltöltött adatbázis és a több száz magnófelvételt képező oral history anyag, valamint a hozzájuk tartozó fényképnegatív és csíkmásolat összes terjedelme 17 ifm. Ödön atya - ahogy halála óta Tímár Ágnes is - folyamatosan rendezte az anyagot, illetve folytatta a levéltári kutatásokat. A magnókazettán rögzített interjúkat CD-re másolták, a fotóanyagot rendszerezése, beazonosítása folyamatosan történik. Az intézet Lénárd Ödön szándékainak megfelelően minden visszaemlékezést, eredeti, vagy másolati dokumentumot, hagyatékot befogad és gyűjt, aminek segítségével archiválható és egyszer feldolgozható lesz az 1945 utáni magyar katolikus egyháztörténelem. Lénárd Ödönnek hosszú életet adatott. A csaknem 19 évnyi rablét sem volt hiábavaló. Saját bevallása szerint emberségből, Isten-szeretetből sokat tanult a cellákban. Részben a börtönökben születtek a cigarettapapírra írt, és csodával határos módon kicsempészett értékes versek: Szürke habitusban (1950-1951); A második élet (1953-1960); Soma Izrael (1972-1977); Három év versei (1977-1980). - Válogatáskötetben: Lénárd 246
