Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)
Nekrológok
teléskor elmondott kérését, hogy oda kerülhessen lelkipásztornak, ahová más már nem akar elmenni. Odaadását a hívek tisztelete és szeretete kísérte. Harminc évig szolgált Felsőörsön. Élete egyik legfontosabb szakaszának tartotta a falu Árpád-kori templomának helyreállítását. Felsőörsi évei alatt szükségből lett a veszprémi Püspöki Levéltár levéltárosa 1972-ben. Ez a munka visszavezette a történelemhez, a kutatáshoz. 1974 és 1996 között a levéltár igazgatói tisztét is ellátta, vezetésével történt a leggyakrabban keresett sorozatok segédletekkel való ellátása, a kutatási lehetőség kényelmesebbé tétele. Az 1970-es évek végétől kezdődően több elismerésben részesült, de számára a legnagyobb elismerést az 1980-as évek elején elnyert, összesen egy éves római ösztöndíj jelentette. Ekkor - már hetvenévesen - fiatalos lendülettel vette fel a tudományos kutatómunka több, mint negyven éve letett fonalát. A Vatikáni Titkos Levéltárban végzett munka mellett művészettörténeti kurzusra járt és olaszul tanult. Ennek az évnek a gyümölcseként 1990-ben jelent meg A magyarországi egyházmegyék javadalmainak annátái (1421-1536) című forráskiadvány a Magyar Országos Levéltár gondozásában. Az 1990-es években ugyan mind lelkipásztorként, mind levéltárosként nyugalomba vonult, de Teremtője haláláig megadta neki a szolgálat kegyelmét. Az utóbbi években minden hónap első vasárnapján Márkon végzett lelkipásztori kisegítő munkát; és minden héten kétszer, kedden és csütörtökön bejött a levéltárba egy kicsit segíteni, tehermentesíteni bennünket. Az október első vasárnapján megtartott szentmisét követően mondta, hogy nem megy többet; hogy miért, nem részletezte. Hittem is neki, meg nem is. Hozzánk, a levéltárba a rákövetkező héten is bejött. Itt lett rosszul, a levéltárból ment a kórházba. November 12-én kísértük nyughelyére a felsőörsi temetőben. A gyászmisén nem fértünk be a templomba, kiáradtunk, ahogy Jóska bácsi szeretete kiáradt mindnyájunkra. Hermann István LSZ, 2005. 4. sz. 96-97. p. Kövesdi Imre (1904-1965) Mindvégig becsületesen teljesített szolgálata közben érte el a halál Kövesdi Imrét, a Pest- Nógrád megyei Levéltár gazdasági előadóját. Munkás életének főbb állomásai: 1920-tól 1944-ig géplakatos, 1945-től 1953-ig a rendőrségnél teljesített szolgálatot,. 1955-től levéltári területen dolgozott egészen haláláig. Kövesdi Imre a szolid, megbízható gazdasági ügyintéző mintaképe volt. Pontossága, rendszeretete, fegyelmezettsége példaképül szolgált munkatársai előtt. Váraüan távozása fájdalmat, megdöbbenést keltett mindazok körében, akik ismerték és tisztelték. Emlékét kegyelettel őrizzük. Lakatos Ernő LK, 1965.1. sz. 192. p. ПЛ 0a 1965. február 20-án kísértük utolsó útjára régi munkatársunkat és barátunkat, Kövesdi Imrét. Közel 10 évet töltött el Pest és Nógrád megye Állami Levéltárának szolgálatában, mint gazdasági előadó, munkájának alapossága, intézményünkhöz való ragaszkodása miatt azonban már a törzsgárdához számítottuk. Kövesdi Imre a Veszprém megyei Somlójenőn született 1904. július 14-én. Iskoláit már Budapesten a Fáy András Gimnáziumban végezte. Megszerezte a géplakatos szakképzettséget, kezdetben a Rock gyárban dolgozott, majd a Bauer Fakereskedelmi Vállalatnál mint gépkocsivezető, a második világháború alatt hosszabb-rövidebb megszakításokkal 225
