Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)
Nekrológok
változások után munkaköre a Külkereskedelmi Minisztérium és a hatáskörébe tartozó szervek anyagának referenciájára és gyűjtőterületi munkájára változott. Emellett megbízták az Új Magyar Központi Levéltár személyzeti feladatainak ellátásával, amiről egy év után lemondott. Az MTA Történettudományi Intézetétől 1977-ben megbízást kapott a Matthias Rex című könyv megírására, amely 1983-ban jelent meg. Újabb fordulattal 1984 márciusától a Bács-Kiskun Megyei Levéltárban vállalt munkát, ahol a kecskeméti Klapka utcai részleg vezetője lett. Széles érdeklődési köre volt, egyszerre több téma levéltári kutatását végezte. Ennek eredményeként adták ki önálló kötetben a Nemzeti Bizottságok a mai Bács-Kiskun megye területén, 1944-1949 címmel egyik munkáját. 1985 júliusától lehetősége nyílt lakóhelyén, Nagykőrösön a Pest Megyei Levéltár fióklevéltárában elhelyezkedni. A kitartó munka, a szakma iránti elkötelezettség eredményei már jól megfigyelhetők itteni működésekor. Ekkor kezdett hozzá a Pest-Pilis-Solt vármegyei közgyűlési jegyzőkönyvek regesztái 1712-1740 közötti sorozat szerkesztéséhez, regeszták készítéséhez. Módszertani útmutatót készített az iskolatörténet kutatásához, amely a Pest Megyei Levéltári füzetekben jelent meg. Munkája elismeréseként 1989-ben Kiváló Munkáért művelődési miniszteri kitüntetést kapott, majd később fölevéltárosi beosztást, főtanácsosi címet. A munkahelyi közalkalmazotti tanács megalakulásakor a kollégák egyhangúlag választották elnökké. Kecskemét önkormányzata (Közigazgatás és bíráskodás), 1686-1848 kötetével 1993-ban doktorált. A levéltári munka mellett foglalkozott helytörténettel. Fontosnak tartotta, hogy a politikai, gazdasági, társadalmi változások nyomon követése egy településen belül is szakavatottan legyen közreadva. Ilyen az Abony, 1944-1949 című tanulmánya is. A levéltári anyag rendezésekor felmerülő problémák és azok megoldásának lehetőségei hozták magukkal, hogy tapasztalatait szakfolyóiratban is közreadta. Munkásságát kötetek és tanulmányok minősítik. Segítőkésznek, figyelmesnek ismerhettük. Idő előtti halála fájdalmas és nagy veszteséget jelent, hisz olyan kolléga távozott, akit sokan szerettek és tiszteltek. Lakos Ágnes LK, 1997.1-2. sz. 291. p. S3 Május első péntekén, délelőtt tizenegy órakor a nagykőrösi katolikus temetőben férje és leánya, testvérei, rokonsága, velük barátai, munkatársai és ismerősei sokasága kísérte utolsó útjára Kisfaludy Katalint. - Hite szerint ki-ki, lehajtott fővel hallgatta és értelmezte az egyedül vigaszt hozó szavakat az értelmes emberi életről, a krisztusi kegyelemről; rádöbbenve a valóság ismert, megírt egyediségére: nemcsak őérte, értünk is szólt a harang, mert halálával mi lettünk kevesebbek. 1949. július 7-én született Kisbéren. Veszprémben érettségizett, 1967-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának hallgatója lett, 1972-ben szerezte meg levéltárosi és történelemtanári diplomáját. Egyetemi tanulmányai utolsó félévét levelezőként végezte, mert 1972 februárjától a Hadtörténelmi Levéltárban alkalmazták. Itt a Honvédelmi Minisztérium és a demokratikus csapatanyag referense lett. 1974 nyarán Dunaújvárosba költözött, s újkori muzeológusként az Intercisa Múzeumban dolgozott 1976. június 30-ig. Ekkor visszatért Budapestre, az Új Magyar Központi Levéltár munkatársa lett. Férjét 1980-ban Nagykőrösre, az Arany János Múzeumba helyezték, a kis család ebben a városban telepedett le. Időközben megszületett leányuk. A gyermekgondozási évek után, 1984 márciusától a Bács-Kiskun Megyei Levéltárban a kecskeméti új részleg vezetésére kapott megbízást. 1985. július 1-jén a Pest Megyei Levéltár Nagykőrösi osztályának lett a munkatársa. 195
