Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)
Nekrológok
Kálniczky László (1955-2005) Életének 51. évében, huszonhat évi levéltári szolgálat után elhunyt kollégánk, Kálniczky László, aki 1955. április 4-én született Hajdúnánáson. Általános és középiskoláit Tiszavas- váriban végezte. Az érettségit követően egy év előfelvételis katonai szolgálat (Hódmezővásárhely) után az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, történelem-földrajz szakos hallgatóként kezdte meg tanulmányait, amelyet részleges pályamódosítással a másodévtől történelem-levéltár szakon folytatott, 1979-ben történelem szakos tanári, valamint okleveles levéltárosi diplomát szerzett. Még ezen év júliusában az Országos Vízügyi Levéltár tudományos munkatársa lett, ahol főleg levéltári segédletek készítésében és forráskiadványok szerkesztésében jeleskedett. Az egyetemi években elkezdett témáját (A Hunyadi uradalmak és familiárisok kapcsolata Mátyás politikájához) folytatva 1983-ban bölcsészdoktorrá avatták. 1993-ban a Vízügyi Levéltárban eltöltött tizennégy évi szolgálat után, mint a Reprográfiai osztály főosztályvezető-helyettese lett a Magyar Országos Levéltár munkatársa. Ezen a munkaterületen készítette el A Magyar Országos Levéltár Filmtárában őrzött anyakönyvek katalógusa című, két kötetből álló kitűnő segédletet. Belső munkatársi átcsoportosítás során 1999 novemberében került főlevéltárosként az 1867 és 1945 közötti kormányszervek iratait őrző Polgári Kori Kormányszervek osztályára, ahol a gazdasági minisztériumok referenseként tevékenykedett. A levéltári munka mellett 1993 szeptemberétől nagy lelkesedéssel a Miskolci Egyetemen történeti földrajzot, illetve középkori magyar történelmet tanított. Az oktatói munkájához kötődve írta meg 1995-ben a Magyarország régi földrajza című egyetemi jegyzetét, amelynek javított, bővített változatát 2000-ben készítette el. Tudományos munkájának folytatását betegsége akadályozta meg. Annak ellenére, hogy 2005 augusztusában egészségi állapotára tekintettel nyugdíjazták, mégis reméltük, kutatóként még közöttünk marad. Jó humorát, mackós alakját emlékezetünkben őrizzük tovább. Soós László LK, 2005. 2. sz. 289-290. p.; LSZ, 2005. 4. sz. 101. p. Kanyar József (1916-2005) Kanyar József nyugalmazott somogyi levéltárigazgató, a történettudományok doktora elhunyt életének 89. esztendejében. Személyében ismét egy olyan kolléga távozott, aki a háborút közvetlenül követő alkotó generáció tagja volt, aki életkorával, iskolázottságával, klasszikus műveltségével és rendkívül széles látókörével kapcsolatot jelentett nemcsak a „két háború” közti évtizedekben, hanem az első világháború előtt is tevékenykedő történész-levéltáros nemzedék, valamint az 1960-as, illetve az ez utáni évtizedekben pályára lépők között. Egy olyan kolléga hagyott itt végleg bennünket, aki ízig-vérig somogyi lokál- patriótának tartotta magát. Paraszti szülők gyermekeként 1916. április 29-én született Kaposújlakon. Édesapja, idősebb Kanyar József sohasem láthatta gyermekét, mert ő a fia születésekor már az olasz fronton harcolt és ott is halt hősi halált 1916-ban. Természetesen egész életében élénken foglalkoztatta édesapja sorsa. Ahogy ő mondaná, félelmetes volt, amikor hét évtizeddel később, épp a szülőfaluja második világháborús emlékművének avatására készült, kezébe került egy - a „nagy háborúban” küzdött - főhadnagy visszaemlékezése, amelyben a szerző épp az apa halálát írta 178