Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)
Nekrológok
társadalmunk és a népművelés érdekében használja fel. Kitűnő érzékkel hasznosította életének régebbi tapasztalatait, s egész levéltári működésében, tanulmányaival és előadásainak hosszú sorozatával népszerűsítette a magyar levéltárügyet a főhivatású népművelők körében. Dr. Jánosi Ferencet tiszta humanizmusa, szerénysége, munkaszeretete és népművelő elhivatottsága sokáig emlékezetessé teszi a magyar levéltárosok között. Lakatos Ernő LK, 1968.1. sz. 151. p. 11 Verőfényes szeptemberi napon kísértük utolsó útjára a váratlanul elhunyt dr. Jánosi Ferencet, a Pest megyei Levéltár csoportvezetőjét. Jánosi Ferenc Sárospatakon 1916. január 13-án született munkás családból. Iskoláit Sárospatakon végezte el, itt szerzett református lelkészi oklevelet is, majd ösztöndíjjal a németországi Halle-Wittembergi Egyetem teológiai fakultásán is egy évet töltött (1937— 1938), onnét hazajövet tanulmányutat tett Németországban, Franciaországban, Svájcban és Olaszországban. Ezt követően a Debreceni Tudomány Egyetem bölcsészettudományi karán 1941-ben magyar-latin-görög szakból tanári oklevelet szerzett, a magyar irodalomból pedig doktorátust tett. Tanulmányait befejezve, működését a sárospataki gimnáziumban kezdte meg, 1941. szeptember 1-től 1942. június 30-ig tanított, közben a vajdácskái református egyházközség 1942. április 19-én megválasztotta lelkészének. A rákövetkező évben, 1943 májusában, mint tartalékos tábori lelkész-főhadnagyot katonai szolgálatra hívták be a vasútbiztosító 44. gyalogezredhez. 1944 márciusában a Dnyeszter mellett szovjet hadifogságba került. A hadifogolytáborban antifasiszta propagandamunkára jelentkezett és rádiópropagandistaként dolgozott a szovjet első vonalakban. 1944 októberétől a szovjet katonai erők által kiadott Magyar Újság (később Új Szó) szerkesztőségében munkatársként dolgozott 1945. február 12-ig. Ettől kezdve pedig a Debrecenben megalakult, Honvédelmi Minisztériumban a Kulturális Nevelőosztály vezetője, majd ennek átszervezése után a Politikai Főcsoport Főnökség helyettes vezetője. Néphadseregünk kötelékéből 1951. február 1-el vált ki. Közéleti működését a Népművelésügyi Minisztériumban folytatta a miniszter első helyetteseként egészen 1954. november 15-ig, közben öt hónapig, 1953. február 16-tól 1953. június 15-ig a Minisztertanács Titkárságán dolgozott kulturális csoport titkárként, 1954. november 17-től 1955. június 5-ig a Hazafias Népfront Országos Titkárságán működött főtitkári beosztásban. 1955. június 6-án a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatójává nevezték ki, szolgálati viszonya 1957. január 19-ig állott fenn. Levéltárosi pályára élete késő szakaszán érkezett el. 1963. április 1-től haláláig, a Pest megyei Levéltárban dolgozott. Jánosi Ferenc a Pest megyei Levéltárban érkezett el igazi hivatásához. A levéltárakban őrzött hatalmas dokumentumanyagot elsősorban a népművelés érdekében kívánta hasznosítani, és amikor országszerte kibontakozott a krónikaíró mozgalom, erősen munkálkodott azon, hogy annak felügyelete és patronálása levéltáraink népművelő tevékenységének részévé váljék. Ennek érdekében a Hazafias Népfront különböző helyi szervezetei által szervezett honismereti összejöveteleken számtalan előadást tartott a krónikaírásról, annak társadalmi hasznáról, népművelő jelentőségéről. Elgondolásait a Pest megyei népművelők megyei tanácskozásán foglalta össze. Referátuma írásban is megjelent a Pest megyei levéltári füzetek 1. számában”A modem krónikaírás elvi módszertani kérdései” címen. Jánosi Ferencet levéltárunk, a Pest megyei Levéltár saját halottjának tekintette. Munkásságát magas kultúra 172
