Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)

Nekrológok

Andrássy Antal (1934-1990)

Életével, munkájával szorosan Somogy megyéhez kötődő munkatárs, kolléga távozott közülünk. 1934. április 12-én született a Fejér megyei Cecén, 1937 óta élt Kaposváron, ahol 1957-től az akkori Cukoripari Technikumban tanított, 1962-1977 között az MSZMP Somogy Megyei Bizottságának archívum vezetője volt, 1977. október 1-jétől a Somogy Megyei Levéltárban főlevéltárosként, igazgatóhelyettesként dolgozott. 1988. január elsején a nyugállományba vonult Kanyar József helyére kinevezték az intézmény igazgatójává.

Levéltárosként a megye helytörténetének kutatásában, annak feldolgozásában és népszerűsítésében aktív szerepet vállalt. 1962-től különböző kiadványokban mintegy háromszáz ismeretterjesztő írása jelent meg Somogy megye műltjáról. Publikált tudományos cikkeinek, tanulmányainak száma ötven körül van.

Szakmai-tudományos érdeklődése már egyetemi évei alatt az 1848/49-es polgári forradalom és szabadságharc felé irányult. Ennek Somogy megyei története volt az a problémakör, amely figyelmének mindvégig homlokterében állt, és amelynek katonapolitikai vetülete egyre intenzívebben foglalkoztatta. Munkássága eredményeként született meg a Noszlopy Gáspár életét feldolgozó, doktori disszertációját jelentő monográfia, melynek ismerete nélkülözhetetlen az e korszakkal foglalkozó szakemberek számára. Fájdalmasan rövid idő maradt tervei, elképzelései megvalósítására, örökre torzó marad immár a századelő somogyi szellemi mozgalmának, a kaposvári Berzsenyi Dániel Szabadkőműves Páholy történetének forrásokon alapuló feldolgozása, melyen haláláig dolgozott és melynek első része már csak halála után láthat napvilágot.

Aktív, személyes hitét mindig vállaló, közéleti embernek, hivatásának és családjának élő levéltárosnak-vezetőnek ismerték meg a vele baráti, munkatársi kapcsolatba kerülők. Dobai András LSZ, 1990. 2. sz. 110. p.

Ányos Lajos (1876-1960)

I960, december 28-án, 84 éves korában elhunyt Ányos Lajos, nyugalmazott országos levéltári igazgató. 1876. augusztus 22-én született a Győr megyei Ásványban. 1884-ben középiskolai tanulmányainak befejeztével a bencés rendbe lépett. Mint a Pazmanaeum növendéke, a bécsi egyetem teológiai karának volt hallgatója, majd 1901-ben pappá szenteltetvén, egészen 1909-ig Pannonhalmán működött. Ez év őszén azonban kilépett a rendből, elhagyta a papi pályát. 1910-ben Budapest székesfőváros levéltárához nevezték ki, 1912-ben pedig az Országos Levéltárba került. Itt dolgozott egészen 1943-ban bekövetkezett nyugalomba vonulásáig, főleg, mint a levéltár akkori egyik főfeladatát képező nemesi ügyek szakértője.

Tudományos munkássága - bár meglehetősen kiterjedt volt - tárgyilag sohasem lépte túl az őt kezdettől fogva különösen érdeklő genealógia és heraldika határait. Pedig az a tény, hogy nevének a Budapest történetére vonatkozó kutatások során az általa átbűvárolt középkori oklevelek borítékjaira - vagy néha magukra az oklevelekre is - gondosan ráírt kezdőbetűivel a történeti Magyarország oly sok levéltárában találkozhatunk, bizonyítéka annak, hogy történetünk e korai évszázadaira vonatkozólag Ányos milyen széleskörű forrásismerettel rendelkezett. Publikációi azonban - még a genealógia területén belül is - többnyire csak kisebb adatközlésekre korlátozódtak; a tőle anyagismeretéhez képest várt nagyobb munkával

17