Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)
Nekrológok
gráfiájának összeállításával megbízza. Hellebrant ebben a munkában is tevékeny rásztvett ás sok tekintetben az ő érdeme, hogy ma már - az időközben bekövetkezett kedvezőtlen körülmények ellenére is - az anyaggyűjtés közeli befejezéséről beszélhetünk. A magyar történet kutatói kegyelettel fogják emlékét megőrizni. Lukinich Imre LK, 1925.1 -4. sz. 320-321. p. Herczeg Etelka (1912-2002) 2002. január utolsó napján vettünk végső búcsút Budapest Főváros Levéltára munkatársától, Herczeg Etelkától, aki nem sokkal korábban, január 19-én hunyt el. 1912. október 11-én született Budapesten, korán meghalt édesapja borbély és fodrászmester volt. Édesanyja háztartásbeliként nevelte a három lánytestvért, közülük két tanítónő és egy óvónő került ki. 1931- ben népiskolai tanítói oklevelet szerzett a VII. kerületi Damjanich utcai Állami Tanítóképző Intézetben. Ezt követően egy évig - fizetés nélkül - a Budapesti Tanítók Egyesületének titkáraként dolgozott. 1932. szeptember 23-án lépett a főváros szolgálatába. A Székesfővárosi Alkalmazottak Segítő Alapjánál helyezkedett el, ahol 1936-tól kezelő, 1943-tól kezelőtiszt volt, majd 1949-ben, soron kívül irodafőtisztnek nevezték ki. Saját kérésére helyezték át Budapest Székesfőváros Levéltárához 1949. február 1-én. 1951-ben lett levéltári főmunkaerő, majd 1952. június l-jétől - szakmai munkája elismeréseként - segédlevéltárossá nevezték ki. Levéltári pályafutása alatt szinte valamennyi munkaterületen megfordult. Kezdetben az igazolóbizottsági másolatokért folyamodó ügyfelek kéréseit intézte és hiteles másolatokat készített, majd a levéltár 1945-1951. évi irattárát rendezte kútfők szerint csoportosítva és alakított ki azokhoz megfelelő segédleteket. 1951 januárjától 1954 novemberéig a levéltár kutatótermének felügyelője volt, iratkölcsönzéseket intézett és kezelte a szakkönyvtárat. Ebben az időszakban két hónapon át, igaz, csak helyettesként, gazdasági ügyintézője is volt a levéltárnak. Erről a két hónapról mindig mosolyogva mesélt, hiszen olyasmit kellett csinálnia, amit addig soha és nagyon büszke volt rá, hogy megcsinálta. Munkás életének értelméről, hitvallásáról tanúskodik ez a történet; amit meg kellett tenni, azt megtanulta és becsülettel el is végezte. 1954-ben munkaköre tovább bővült: az iskolai iratok referense lett, miközben ellátta a kutatótermi felügyeletet, a könyvtárosi munkát és továbbra is ő vezette a gyarapodó kölcsönzések nyilvántartását. Pest város iratanyagának alapfelmérésében tevékenyen részt vett, miután az iratanyag többszöri költöztetésének terhe is vállára nehezedett. Fordulópontot jelentett pályáján a budapesti, illetve nagy-budapesti iskolák fondreferenciája; ettől az időtől kezdve az iskolák történetének és történeti forrásainak legjobb ismerője lett. Első feladatának tekintette, hogy feltárja és begyűjtse az iskolai iratokat, majd azonnal hozzálátott a feldolgozáshoz is. Ezt a munkát is alaposan és szakszerűen végezte, kiállítási anyagot is állított össze Az iskolák életének megindulása címmel, s elkészítette a fővárosi alsó-, közép- és felsőfokú iskolák anyagát bemutató kötetet, amely a Levéltári Alapleltárak c. sorozatban jelent meg 1961-ben. Ez a kötet máig alapvető kutatási segédlet, amit fondmeghatározáshoz, irat-felkutatáshoz, igazolások kiadásához és tudományos kutatáshoz egyaránt használunk mi levéltárosok és a kutatók is. Tudományos munkát is végzett, hiszen 1965-ben jelent meg dolgozata Pest város népessége a 19. század első felében címmel a Történeti Statisztikai Évkönyv 1963-64. évi kötetében. Feldolgozta korábbi munkahelyének, a Székesfővárosi Alkalmazottak Segítő Alapjának történetét 1960-ban, ami újabb kutatásai után bővített formában 141
