Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)
Nekrológok
Hadnagy Albert (1901-1967) 1967. május 26-án türelemmel viselt hosszas szenvedés után 66 éves korában elhunyt dr. Hadnagy Albert, a Szekszárdi Állami Levéltár igazgatója, a Közalkalmazottak Szakszervezete levéltári szakosztályának tagja. Küzdelmes életútja a Székelyföldről indult, ahol szegénysorsú szülők ötödik gyermekeként mindvégig jeles eredménnyel végezte tanulmányait. 1920-ban Budapestre jött s itt tanulmányi eredménye alapján sikerült elnyernie az Eötvös Kollégium egyik állami ösztöndíjas helyét. 1924-ben előbb tanári képesítést, majd bölcsészdoktorátust szerzett. Ezután állami ösztöndíjjal két évet töltött a bécsi Magyar Történeti Intézetben: különböző levéltárakban összegyűjtötte az 1790/91. évi erdélyi országgyűlés történetére vonatkozó adatokat és Károlyi Árpád megbízásából részt vett a Batthyány-minisztérium okirattárának gyűjtési és másolási munkálataiban. 1926-ban nevezték ki Tolna megye főlevéltárnoki állására, amelyet azután több mint 4 évtizeden keresztül - később a Szekszárdi Állami Levéltár igazgatójaként - töltött be. Főlevéltárnoki állásában, az akkori rendszer sajátosságai miatt, keveset foglalkozhatott tulajdonképpeni hivatásával, mert mint útlevélügyi és földreform előadónak a tömegmunkát jelentő közigazgatási teendőket is el kellett látnia. E tevékenysége során azonban igen sok embernek segített megtartani juttatott földingatlanát, és részt vett a pángermán-volksbundista mozgalmak elleni harcban. A háború kimenetelét illetően nem voltak kétségei s ezért már 1942-ben megkezdte levéltára anyagának biztonságba helyezését. Sajnos ezt a munkát katonai szolgálatra történt behívása miatt befejezni nem tudta, s ennek következtében a gazdátlanul maradt levéltár sorsa megpecsételődött: az iratanyag szó szoros értelmében teljesen ömlesztett állapotba került. A hadifogságból való visszatérés után azonban nemcsak a rombadőlt levéltár újjárendezéséhez fogott hozzá, hanem saját elhatározásából sokat fáradozott a vidéki kastélyokban még fellelhető levéltári, könyvtári és múzeumi értékek megmentésén is. E munkássága a levéltár tudományos-történeti értékű anyagát rendkívül meggazdagította, s az iratokat ért háborús veszteségeket sokszorosan meghaladó mértékben pótolta. Ugyanilyen mértékben gazdagodott az általa megmentett anyaggal Tolna megye könyvtári és múzeumi állománya is. Hadnagy Albert közéleti szereplésre sohasem vágyott, teljesen tudományos hivatásának és családjának élt. Élete szinte egybeszövődött levéltára sorsával, s különös örömére szolgálhatott, hogy rombadőlt levéltára újjárendezését másfél évtizedes szívós fáradozással teljesen sikerült befejeznie. Nagy anyagismeretével, őszinte ügyszeretetével, mint területi felügyelő, illetve a levéltári szakbizottság tagja, a Levéltári Központ munkájához is értékes segítséget nyújtott. Többirányú tudományos adatgyűjtésére (Liszt Ferenc Tolna megyei tartózkodása és levelezése, Háry János személyének megállapítása, parasztság-történet) országosan is felfigyeltek. Szép tervei, hogy kutatásainak eredményét nagyobb tanulmányokban is publikálhassa, halála miatt nem valósulhattak meg. Dr. Hadnagy Albert négy évtizedes odaadó és eredményes munkásságát az Elnöki Tanács a Munka Érdemrend ezüst fokozatával jutalmazta. A kitüntetést ez év februárjában már betegágyában vette át, ahonnan élete utolsó napjáig féltő gonddal kísérte figyelemmel az általa vezetett intézmény munkáját és sorsának alakulását. Halála nagy veszteség a magyar levéltárügy számára, de életművének, egy rombadőlt levéltár újjárendezésének eredmények, 131
