Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)

Nekrológok

alatt megtartott nagy lendülettel végezte munkáját, át- meg átjárva az országot, segélykiáltások és ellenőrizhetetlen bejelentések, vádaskodások és politikailag védett bűnösök nyomán, veszekedve, vitatkozva, nemegyszer rosszindulattal vagy korlátoltsággal. Változó sikerrel, de az e körben végül is megmaradt anyagok (köztük nagy arányban levéltárak, illetve jórészt már csupán levéltári töredékek) nem kis hányada az ő mentőmunkájának eredménye. 1949 végén a miniszteri biztosságot megszüntetik, és Fügedit csoportvezetői beosztásban a Múzeumok és Műemlékek Országos Központjába (MMOK) helyezik át, -1950 őszén innen kerül át a Levéltárak Országos Központjához (LÓK). Feladata osztályvezetőként elsősorban a volt törvényhatósági levéltárak bázisán az új közlevéltári hálózatnak a LÓK közvetlen irányítása alatti megszervezése lett, ideértve e levéltárak alapleltárainak elkészíttetését, a vidéken még megmaradt (többnyire családi) levéltári anyag felkutatását, beszállíttatását a területileg illetékes közlevéltárba, s az azokban kidolgozandó rendezési és nyilvántartási módszerek kialakítását és végrehajtásuk irányítását. Mindezt pedig ma már elképzelhetetlen szerény személyi feltételek között (a területi közlevéltárak személyi állománya 1953-ban levéltáranként áüagban 3-5 fő volt, ideértve azonban a hivatalsegédeket is). Fügedi már feljebb is idézett személyi adottságai, nem utolsósorban jó humora, nagy szerepet játszottak a sokféle feladat eredményes irányításában, szervezésében. Mindennek során nagy szerepe volt annak a jó atmoszférának kialakulásában, amely a LÓK egész kollektíváját ezekben az alakulástól a forradalomig terjedő legnehezebb időkben jellemezte.

Nem érezzük itt feladatunknak a LÓK ekkori szakmai tevékenységének akár csak nagyvonalú felvázolását is; már személyi állományának összetétele is (melyben jelentős szerephez jutottak az említett fiatalabb történészgeneráció tagjai) magyarázza, hogy mindazok számára, akik ezekben az években ott dolgoztunk, a hivatal az őt körülvevő nyomasztó világban egyfajta menedékhelynek tűnt, ahol többé-kevésbé szabadon lehetett beszélni, hiszen majd mindnyájan korábbról, a korábbi történészi szakmai munkából alaposan ismertük egymást, és egymás akár ki sem mondott nézeteit. A LÓK jó (később a velünk állandó, nemegyszer baráti kapcsolatban álló vidéki levéltáros gárdára is kiterjedő atmoszférája persze nem maradhatott feltűnés nélkül a politika előtt. Úgy tűnik, a levéltárügy elé állított új meg új feladatok indulásakor és kibontakoztatásakor némileg meg kellett félemlíteni a szakembereket. Ennek eszközéül a népszerű és nyelvét nem mindig fékezni, képes vagy hajlamos Fügedi eltávolítása látszott szolgálni: a dicstelen feladatot 1952 tavaszán egy alkalmi bizottság hajtotta végre mondvacsinált ürügyekkel. Fügedit egyelőre a MMOK-ba helyezték vissza, - onnan egy év múlva azután végleg elbocsátották. Egy konzervgyárban kötött ki, - ám ezzel tudományos pályájának új korszaka kezdődik. A konzervgyári statisztikus munkája ugyanis egy új, immár történettudományi szakterület, a történeti statisztika lehetőségeit és tanulságait tárta fel Fügedi előtt. Középkori várostörténetünk statisztikai forrásai c. tanulmányában matematikai statisztikai módszerekkel vizsgálja e fejlődés főbb mutatóit. A következő években azután pályája már kedvezőbb irányba fordul: a hatvanas években a Történelmi Társulat adminisztrátora. Innen lép át a Központi Statisztikai Hivatal könyvtárába, ahol annak ekkor induló történeti statisztikai részlegében dolgozik. Itt jelenik meg 1970-ben a XV. századi magyar arisztokrácia mobilitásáról szóló társadalomtörténeti, genealógiai, demográfiai és várostörténeti módszereket komplex módon felhasználó nagy munkája. Pályája ekkorra végre egyenesbe jut. Egymásután jelennek meg módszertanilag, szemléletileg és a forrásbázist tekintve is újszerű munkái: monográfiák, cikkek és tanulmánykötetek („Uram, királyom” [1974],

116