Kodolányi János (Székesfehérvár, 2002)

lannak időnként, ezek a körmök azonban egyúttal veszélytelenek. Országos hírre a Földindulás jutott közülük, a legszélesebb körökben tette ismertté az író nevét, a lelkiismeret szavát szólaltatta meg egy olyan korban, melyből nem hiányzott ugyan a lelkesedés, de annál inkább a tettrekészség. Nemzetnevelő, eszméitető hatása a nagy történelmi regényekével hasonlítható csak össze. # * * Miközben a közéletben és politikában a helyzet évről évre súlyosbodott, s a jó szándékú kísérletek sorra kudarcba fulladtak, vagy kiderült róluk, hogy a reménytelenséget csak alig-alig enyhíthetik: - az irodalomban és publicisztikában biztatóbb jelenségekkel is találkozhatunk. A magyar lélek „nem hagyta magát", híveket toborzott a társadalom minden rétegéből, törekvései intézményesen is jelentkeztek, s néhány év leforgása alatt történelmi szerepet vívott ki magának. E sikerekben oroszlánrésze volt a népi mozgalomnak; a nemzetközi kapitalista civilizáció anarchikus jelenségek közepette célt és tartalmat adott nemzedékek életének, csaknem egy évszázad után ismét vérrel töltött meg olyan elvontnak tetsző fogalmakat, mint „nép" és „nemzet", embereket és szenvedélyeket állított az absztrakciók és frázisok helyére. Most a népi irodalom jelesebb képviselőiről kell néhány szót szólnunk. A költészetben már a húszas években találkozhattunk Erdélyi József és Illyés Gyula nevével. Erdélyi lírája keresetlen egyszerűségével, a nép lelkéből lelkezett kifejezésmódjával, megejtő tisztaságával és mélységével valóságos kinyilatkoztatás volt a magyar és népi szellem hívei számára. Sokan Petőfi utódjaként üdvözölték, s ha ez a kétségtelenül nagy tehetségű, gyakran mágusi képességekről tanúskodó, senki fiával össze nem téveszthető költő több szilárdsággal és több jellemmel rendelkezett volna, ma nem kellene fejcsóválva néznünk, enyhén szólva, bántó és lehangoló viselkedését. Illyés, bár lírájában nem érte utol Erdélyi sokszor már klasszikusnak mondható tisztaságát és eredetiségét, jóval igényesebb és összetettebb egyéniség. Tökéletes biztonsággal és fölényes művészi fegyelemmel mozog az irodalom minden területén, a vers éppoly készen és életrevalóan születik tollából, mint a regény vagy a tanulmány. Színművei inkább ügyes és hatásos nagyméretű történelmi tablók; a drámához van érzéke, de az igazi tragikumhoz már nincs. Az irónia, mely szívének legzártabb kamrájában rejtőzik, megakadályozza ezt. Illyés voltaképpen nem, vagy nem csupán „népi író": Párizs