Kodolányi János (Székesfehérvár, 2002)

telenül megduzzadt anyag vérkeringési zavarai. A másik ok talán az lehetett, hogy Kodolányi, mint Arany is, csak akkor mozog biztosan a történelmi múltban, ha elegendő számú és megbízható adat áll rendelkezésére. Ez az adatkincs ezúttal, az Árpád-házi királyok korához viszonyítva, szegényes. E művek egyetlen pozitívuma a honfoglaló magyarság kultúrájának, művelődési viszonyainak meggyőző és minden részletre kiterjedő ábrázolása. Ebből az ábrázolásból azonban legtöbbször hiányzik a drámai elem, nem szervesen nő ki a cselekményből, s még kevésbé bonyolítja azt, hanem ügyes betétként, vagy jól kiszámítottam azaz hatásvadászóan hat. Még a fejedelemölés megrázó és transzcendens-népi mélységekbe világító szertartása is olyan, mintha egy természeti nép szokásairól olvasnánk jól megírt tudósítást. Mégis e téren határozott fejlődésről tanúskodnak Emese álmának kötetei, különösen a Holdvilágvölgye, ebben nem egyszer már az Örök Testamentum módszeréből kapunk ízelítőt - egyelőre még ennek valódi ereje nélkül -, de az eszme, a törekvés azonossága már felismerhető. S a végső tanulság bizonyára éppen ez: nem lépünk kétszer ugyanabba a folyóba, és nem írhatjuk meg kétszer ugyanazt a művet, még nem érkezett el az idő, mikor Kodolányi - nem egy kis nemzetnek, hanem az emberiségnek - föllebbenti a fátylat sorsunk, származásunk, művelődésünk titkairól, s e nagy dolgokról méltó köntösben közli vallomásait. Öt magyar tárgyú történelmi regénye írói pályájának igen fontos állomása. Ezek a művek mutatták meg első ízben Kodolányi tehetségének valódi méreteit, ezekben formulázta meg maradandóan a magyarságról vallott felfogását, illetve - az ő módszerének nyelvén szólva - bennük öltött testet a magyar népi géniusz s a nemzet életereje. Életművének egészét tekintve viszont ezek a munkái jelzik a szabadulás, a jelen romlottságából való kivonulás első mérföldkövét, egy lelki exodus első állomását, s ezek jelzik a közeledést az Örök Testamentum nagy eszményeihez. Megjelenésük évében lett Kodolányi a magyar olvasóközönség egyik legkedveltebb írója és legszigorúbb nevelője. Ezek a művek alakították ki kortársaiban a róla formált arcképet, s ezek biztosították az aranyfedezetet szívós és nagyhatású nemzetnevelő harcai mögött. * * * Julianus barát és az Istenek megjelenése között (1938-1941) - önéletrajza mellett - elsősorban drámaírói működése jelentős. A „jelentős" szót in-