Kodolányi János (Székesfehérvár, 2002)

- Nem tudtam, - ámult el Györk, s egyszerre kimondhatatlan fájdalom járta át a szívét. - Apád ölt meg. Elkergetett, kivert a velágba, s bánatomban meghalék. - Mért nem jövel vissza? - Vájjon visszamöhet-é egy szegény, gyámoltalan asszony, azkit elver az ura a háztól - mondta panaszosan a ló, s nagyot sóhajott. - De hiszen te nem asszony vagy, hanem ló! - kiáltotta Györk. Ebben a pillanatban a ló helyén fehér vászonruhában egy asszony állt, de arcátnem lehetett látni. Julianus fölriadt. Nem értette, miért szorong annyira, miért dobog a szíve olyan hevesen, s miért facsarodik el, ha az álmában látott nagy fehér paripára gondol. Imádkozni kezdett, megfordult, s behunyta a szemét. És olyan mély álomba zuhant, mintha tó fenekére került volna. Csak hajnalban serkent föl, amikor kint már acélszürkén világosodott az ég, s szólani kezdtek a rigók... " Julianusról azt mondottuk, hogy fejlődésének rajzában egy ember és egy eszme közös életét kísérhetjük figyelemmel, a kezdettől a befejezésig. Az idill gyönyörűségei, a Feketevíz partján töltött boldog esztendők emlékei bukkannak fel a regény első fejezeteiben. Gyermeki szívében nagy dolgok, a nagyok tervei kavarognak: szerelem és boldog házasság Cseperkével a kis erdei házban, aztán kalandos-messzi utazások, Fejériófia példájára. Egy váratlan sugallatra, belső intésre, papnak megy, deák szót tanul, s még gyermekfővel bukkan a nagy Gestában az elszakadt magyarok létezésének első írásos bizonyítékaira. A pécsváradi klastrom kis toronyszobájában éri e nagy élmény, mikor véletlenül böngészget a régi könyvek között. Olyan „véletlen" ez, mely csaknem mindnyájunkkal megtörténik életünkben, valójában nem más, mint a Gondviselés ujja; boldogok, akik meglátják, és követni tudják. Julianus megismeri a Sors - Isten - kezét élete eseményeiben, büszke örömmel fogadja a szerencse ajándékait (és szerzeteshez illő hálával), azokat a csapásokat pedig, melyek látszatra eltérítik kitűzött céljától, alázattal és keresztényi türelemmel. Megható és felemelő látvány, mennyi igyekezettel, jóakarattal és titkolt szenvedéssel válik a gyermek Györki Istennek tetsző szerzetes férfiúvá, sok csalódása, bántalmaztatása, még a keservesen elfojtott testi kívánságok is hogyan faragnak belőle egész embert, aki nagy dolgok elvégzésére hivatott, s azokat végre is hajtja. Gyötrődései, lelkiismeret-furdalásai, letörései és buzgó újrakezdései a Süllyedő világ ifjú Kodolányiját juttatják eszünkbe. 0 is ilyen fáradhatatlanul, ilyen megindító heroizmussal készült hányatott életére. Nehéz, de szükségtelen is kritikával élnünk, mikor látjuk, milyen művészettel