Kodolányi János (Székesfehérvár, 2002)

Előszó Minden intézménynek kötelessége, hogy névadójának emlékét valamilyen módon ápolja. Szerencsés helyzetben van a Kodolányi János Főiskola, hiszen a nevében jelzett nagyszerű íróról van mit mondani az utókornak. A szerencse most kétszeresnek mondható. Az éppen tízesztendős főiskola olyan művet tesz közzé, amely egyrészt a bemutatott író, a névadó, másrészt a szerző okán méltán tarthat számot jelentős érdeklődésre. Hiszen a Pécsett élt, nemrégiben elhunyt Rajnai László Kodolányi Jánosról írott esszéje igazi szellemi csemege. Rokona annak a műnek, ami néhány évvel ezelőtt ugyancsak Székesfehérváron látott napvilágot: a Vörösmarty Mihály életművéről szóló könyvnek. Miként ott, itt is egy rendkívül művelt, tájékozott, az irodalmi elemzést hallatlanul elegánsan művelő irodalmár szellemi utazásának lehetünk tanúi. A Kodolányiról szóló kézirat 1956-ban született meg, tehát még az író életében. Megelőzhette volna kiadása Tüskés Tibor hajdani fontos monográfiáját is, de ez nem valósulhatott meg. Mindmáig kézirat maradt. Számomra nagy örömöt jelent, hogy a kéziratból most kötet lett. Legfőképpen azért, mert gondolatmenete, finom észrevételei, találó és mértéktartó értékelései hozzásegítenek bennünket ahhoz, hogy a század kiemelkedő írói életművét mindjobban megismerjük. Rajnai végigvezeti olvasóját az életrajzon és az életművön. Élvezetes stílusban mesél alanya fordulatos sorsáról,