„Múltunk építőkövei...” - Tanulmánykötet (Székesfehérvár, 2001)

ZSOLDOS ATTILA: „IGAZ SZOLGÁLATTAL SZERZETT BIRTOK"

társak „igaz szolgálat"-nak elsősorban a királyi hadjáratokban szerzett érdemeket tartották. Ez a felfogás a 13. század későbbi évtizedeiben tovább élt: a IV. László gyermekkori adományainak 1279. évi felülvizsgálatáról tudósító adatok mellett világosan erről tanúskodik az 1267. évi decretum is. Ez tudniillik az örökös nélkül elhalt nemesek birtokainak sorsát a királyi tanács döntésétől tette függővé, kivéve, ha a nemes hadjárat során halt meg, ez esetben ugyanis javai minden további eljárás mellőzésével a rokonoknak jutottak, vagy azoknak, akikre még életében hagyta.

36 A fejlődés egy további lépcsőfokát végül az 1290. évi törvény azon rendelkezése jelenti, amely kifejezetten „az ország védelme''-ben (

defensio regni) szerzett érdemeket teszi meg mércéül - legalábbis elvileg

37 - az adomány törvényességének megítélésében. Más kérdés persze, hogy ezen elvek adandó alkalommal miként érvényesültek a gyakorlatban. Mivel a birtoklási jogcímek vizsgálatát célzé) királyi akciók a 13. század egésze folyamán, s azon túl is, időről-időre napirendre kerültek, az mindenesetre világos, hogy az érdemszerző szolgálatok megörökítése minden adományos elemi érdekei közé tartozott. Ez a körülmény olyan további következtetések levonására kínál lehetőséget, amelyek számos vonatkozásban ellentmondanak az érdemeket írásba foglaló oklevélrészek, a narrât

iok természetéről és eredetéről vallott hagyományos felfogásnak.

38 Ezek részletes kifejtéséhez

39 azonban még újabb kutatások eredményei szükségesek.