„Múltunk építőkövei...” - Tanulmánykötet (Székesfehérvár, 2001)

SZEMÁN ATTILA: BÁNYAPÉNZEK, RÉZ VÁLTÓPÉNZEK, SZÜKSÉGPÉNZEK A XVII. SZÁZAD MÁSODIK FELÉTŐL A XVIII. SZÁZAD ELEJÉIG

túrás pénzdarab éremképét követi, mind a felirat elhelyezésében, mind a díszes kartusban elhelyezett X értékjelzés tekintetében. Még az is pontosan megfigyelhető, hogy az első körmöcbányai változat szolgált mintául. Persze a véset sokkal durvább, de megtalálható rajta a belső kis ív és a külső levélkék jóval vastagabb utánzata. Az eredeti vereten fönt is látható hármas levélke, csakúgy mint a két oldalsó bogyó vagy ecsetforma, egy-egy durva bogyóként jelenik meg. Ez a motívum, amely a kuruc rézpénzeket követi, teszi biztossá, hogy itt a X jelzés csakis tízpolturás értékre utalhat (16. képek).

35 Egyszersmind jól reprezentálja, hogy a kuruc rézpénzek 1705 első felében a maguk nemében megbecsült fizetőeszközök voltak. Hiszen a labanc helyőrség a császár által betiltott „rebellis" pénzről vette a mintát. A kétfejű sasos ellenjegyeknél említettem, hogy a bélyegzővasak nagy száma miatt elképzelhető, hogy

7 ezt a bélyegzést Eperjesen kívül más körülzárt garnizonban is alkalmazták. Itt elsősorban Lipótvár merülhet fel, mert a vörös polturák elterjedési területén csak Lipőtvár esetében tudunk szükségpénz kibocsátásáról. Azonkívül az itteni helyi veretek összetételében szintén kevés az aprópénz, ha nem is annyira, mint Eperjesen. Lipótváron persze jóval kevesebb polgári lakossággal kell számolni, mint Eperjesen, de azért ennél bizonyára több aprópénzre volt szükség. Az élelmiszer- és pénzhiány már 1705 előtt, az 1704-es ostromot megelőzően is fellépett. Zweig János naplójában feljegyezte, hogy 1704. október 10-én egy vágmelléki lelkész - aki Lipótváron járt - hozta a hírt Selmecbányára: ,A katonaság hetenként csak 5 garas bért s 2 font húst kap, s ezért egészen elcsüggedt. "

36 Egyáltalán nem lehetetlen tehát, hogy Lipótváron is kétfejű sasos ellenjeggyel ellátott polturákkal oldották meg a pénzhiányt. A nyitraszucsányi lelet egyetlen kétfejű sasos ellenjegyű darabjának kilétét ez a feltevés is megmagyarázhatná. A vörös polturák felhasználásának valószínűségét növeli az is, hogy a lipótvári veretek előképeit is részben ezekben találhatjuk meg. Az egyetlen ellenjegyes példány eljuthatott azonban például az eperjesi muskétásokkal is Privigyéig, ahonnan aztán a pénzlelet elrejtőjéhez kerülhetett, Nyitraszucsány és Privigye ugyanis meglehetősen közel fekszik egymáshoz. VÁRAD Váradot - később Nagyvárad - szintén nem tudták elfoglalni a kurucok a szabadságharc egész időszaka alatt. A vár parancsnoka előbb Francisco FelsColonna, báró Georg Löffelholz, majd gróf Becker, végül gróf Friedrich Löwenburg volt. Bár a történeti adatok arra utalnak, hogy a vár katonái kuruc rézpénzeket zsákmányoltak, ezeket aligha használták szükségpénzként. 1706-tól azonban elkezdték verni saját helyi szükségpénzeiket. Steöszel Kristóf 1706. június 25én a következőket írta Károlyinak: „Ez el múlt alkalmatosság(g)al el feleitettem Nagyságodnak újságul fel küldeni váradi réz polturát és kis pénzt, melyet ot(t) helyben egy ke-