„Múltunk építőkövei...” - Tanulmánykötet (Székesfehérvár, 2001)
SZEMÁN ATTILA: BÁNYAPÉNZEK, RÉZ VÁLTÓPÉNZEK, SZÜKSÉGPÉNZEK A XVII. SZÁZAD MÁSODIK FELÉTŐL A XVIII. SZÁZAD ELEJÉIG
SZEMÁN An ILA tését betiltó parancsát egy következetes beváltás is követte. Igaz ugyan, hogy ez a beváltás - megfelelő forgalmi ezüstpénzre - elkezdődött, de a bányakamarák ezüstkészlete igen hamar elfogyott és azután már csak „quintentiá"-kat, azaz papiros utalványokat osztogattak a rézpénzekért cserébe. Kovác úgy gondolja, hogy a rézpolturák beváltása a kormányzat írásban deklarált szándékának megfelelően 1703. szeptember közepéig megtörtént. 24 Ezért feltételezi, hogy a lelet fizetőeszközeit tulajdonosa, még a nyári hónapokban - azaz mielőtt még hivatalosan beváltották volna -, de határozottan még Rákóczi csapatainak megérkezése, - vagyis 1703. október 5. - előtt rejtette el. A beváltás azonban, a már említett kezdettől eltekintve, a kincstári igazgatás megfelelő intézkedéseinek hiányában soha nem történt meg. Papiros utalványokért - melyek nem voltak, és később sem lettek ezüstpénzre becserélhetők viszont nem volt érdemes még a rézpénzeket sem beváltani. Ily módon a rézpolturákat nem vonták be, hanem túlnyomó többségükben a lakosság kezén maradtak. A datálás, mintegy biztosítékul adott második része arra utal, hogy Kovác elképzelhetetlennek tartotta a rézpolturák használatát Selmecbánya kuruc kézre kerülése után. Ezzel kimondatlanul is nyilván arra alapoz, hogy Rákóczi idején már más rézpénzeket használtak. Pedig a legelőször megjelenő kuruc rézpénzt, az „új vörös polturákat" csak 1704. január 28-a körül kezdték el verni. 23 Addig, amíg ezekből megfelelő mennyiség nem került forgalomba, alighanem a régi vörös polturákat használták a kuruc területeken is, már csak azért is, mert egyéb aprópénz nem volt elegendő. Esetünkben a lelet földbe kerülésének felső időhatárát nem lehetséges pusztán abból a tényből megállapítani, hogy a rézpoltui ákon szereplő legkésőbbi évszám az 1703-as. Ismét rá kell mutatnom a lelet hiányos mivoltára, valamint arra, hogy a zólyomé)csai leletben kuruc rézpénzekkel vegyesen kerültek elő rézpolturák, pedig ezt a leletet 1706-ra keltezték. 26 Mindezek alapján nem fogadhatom el Kovác datálását, tehát a nyitraszucsányi lelet sasos ellenjegyű példányára vonatkozóan sem fogadhatom el Trenan kormeghatározását. így lehetségessé válik a kétfejű sasos ellenjegyek beütésének időpontját a Rákóczi-szabadságharc időszakán belül keresni. Nos, a szabadságharc alatt már valóban lehetett politikai oka a rézpolturák lebélyegzésének. Az ellenjegyeknek ismert egy másik csoportja is: 1. Barokkosán díszes pajzs alakú kartusban hármas számjegy (12/A. kép). 2. Oldalt karéjosan kivágott pajzs alakú kartusban hármas számjegy (12/B. kép). A 3-as számjegy esetében csak valamiféle értékjelzésre gondolhatunk. A rézpénzek eredetileg polturás értékben forogtak, s a bányapénzek is polturás, illetve denáros értékeket képviseltek a XVII. század végén is. Minthogy a krajcár nem volt elfogadott hazai érték még ekkor - a bányakamarák mindig átszámolták a rajnai forintot és krajcárt magyar forintra és dénárra, esetleg polturára - a 3-as