„Múltunk építőkövei...” - Tanulmánykötet (Székesfehérvár, 2001)
TÓTH CSABA: PÉNZVERÉS AZ ANJOU-KORI MAGYARORSZÁGON
rán féltve őrizték. 00 Magyarországon nem fordult elő az a szokás, amely a Németrómai Birodalomban általános volt, miszerint a pénzverési jogot megkapta számtalan egyházi és világi földesúr. Buda város pénzveréséről nem szól semmilyen írott forrás, és nem is tudnánk róla, ha nem maradtak volna fenn tárgyi bizonyítékai. Ezek a pénzek, amelyek külön csoportot képviselnek Károly Róbert és I. Lajos pénzei között, feliratukkal és/vagy éremképükkel utalnak kibocsátási helyükre. Nem hivatalos királyi pénzek ezek, amelyeket Budán vertek, hanem autonóm városi veretek. Egyes darabok feliratukban foglalják magukba a város nevét (Moneta Budensium, Civitas Budensis, Libertás Budensium), más pénzeken a város címere, a várkapu látható. Eremképükön a bécsi dénárok hatása érződik, de ez a hatás a rendes királyi pénzeken is megfigyelhető. Egyéb tekintetben is hasonlítanak a királyi pénzekre, és a hasonlóság alapján lehet őket valamennyire keltezni. Különös figyelmet érdemel a Libertás Budensium köriratú érme, melynek hátlapján a várfal felett egy delfin látható. Ezt a pénzt a város árumegállító jogával szokták összefüggésbe hozni. Az írott forrásokban a budai pénzre való hivatkozás feltehetően nem ezeket a pénzeket takarja, hanem a rendes királyi pénzeknek a budai verdében készült darabjait. A felettébb ritka budai dénárok pénzlába úgyszintén ismeretlen. Finomságuk a mérések szerint 900 ezrelékes lehetett, tehát a báni dénárok finomságában készülhettek. Az anyaország pénzverésétől független volt a szlavón báni pénzverés, amely IV. Béla uralkodása alatt indult meg 1255 táján. A szlavón bán a mindenkori magyar király nevében veretett itt értékálló, tehát a Magyar Királyságban ekkor érvényben lévő periodikus pénzújítási rendszerrel szemben beváltásra nem kötelezett pénzeket. Az így kiesett pénzváltási illeték, a kamara haszna helyett adót szedtek. A báni pénzverés folyamatos volt az utolsó Árpádok uralkodása alatt, bár az 1272 után vert dénárok már egy könnyebb pénzláb alapján készültek. A XIV. század elején változatlanul folyt tovább a báni pénzverés. A báni dénárok veretesük egész időtartama alatt fontos szerepet játszottak Magyarország, főleg a déli területek és Erdély pénzforgalmában. A különböző verettípusokat a kibocsátójukról nevezték el, így lettek „denarii Henriciani" a Kőszegi Henrik által 1309 előtt veretett darabok, illetve „moneta Zagrabiensiss Mykzbani" az Ákos Micsk által 1325-1343 között veretett pénzek. Károly uralkodása alatt azonban némiképp megváltozott a báni dénár fogalma, ugyanis az anyaország területén is több helyen vertek báni dénárnak nevezett pénzeket. Ezek azonban nem keverendők össze a szlavóniai véretekkel. A báni pénzverés I. Lajos uralkodása alatt is tovább folytatódott, Alsólendvai Miklós (1343-1346) és Széchy Miklós (1346-1349) bánok idejében. Ekkorra azonban a dénárok éremképe után következtetve ezek a pénzek egyre inkább a bánok családi magánvereteivé váltak. Az éremképben egyre hangsúlyosabb szerepet kapott a családi címer, bár a hagyományos nyest alakja is megmaradt. A szlavón báni pénzverésnek legkésőbb 1351-ben vége szakadt, amikor Lajos Szlavóniát beolvasztotta az anyaország területébe. 61 Mind Károly Róbert, mind I. Lajos uralkodása alatt a szlavón báni pénzek
