„Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.”; Az 1956-os forradalom Székesfehérvárott (Székesfehérvár, 1996)

Dr. Farkas Gábor: Politikai koncepciós per Székesfehérváron, a forradalom előtt

adandó válaszokat. Egyes — különösen a hangsúlyos — kérdéseket szinte kívülről, szóról szóra megtaníttatták vele. Amikor a jegyzőkönyvet felvették, a női dolgozó teljes apátiába került, és egyhangúan sorolta fel a betanult szöveget. Elbeszéléséből tudjuk, hogy a feltett kérdésre — izgalmában — más feleletet adott. Ekkor a kihallgató tiszt mondta el a szöveg első szavait. így a jegyzőkönyvből megtudjuk, hogy Jenéi „egész hivatali működése idején kétszínűséget mutatott, lenézte a diplomával nem rendelkező alkalmazottakat, kutatókat, a Szabad Európa rádió híradásait rendszeresen megtárgyalta a beosztottakkal, de a levéltárba jött látogatókkal is. Néhány példát felsorolt, amit Jenéi mondott a munkatársaknak: pl. a Szabad Európa rádió is csak fecseg, de a rezsimváltás érdekében tenni semmit nem tud, a szovjet csapatok ausztriai kivonulása után sort kellett volna keríteni arra, hogy ők Magyarországról is elmenjenek. Egyébként a magyarországi rezsimváltáshoz készen van a politikai vezérkar: a kormányt majd Nagy Ferenc alakítja meg nyugati emigránsokból. Felsorolták azok nevét is, akik rendszeresen beszélgettek Jenéivel. Elhangzott a másik levéltári alkalmazott, Bittó János altiszt neve, továbbá Kalauz Ferenc volt árvaszéki elnöké, Botos Sándor megyei tanácsi altiszté, továbbá néhány volt sportolóé: így Csiszár Gusztáv, Szabó József, Kabai Mihály, Németh László, sőt Ármos István vármegyei főjegyző neve is. Botos Sándorról a többi között elhangzott, hogy altisztként a tanácsi sokszorosításokat végezte, és eközben a szigorúan bizalmas körlevelekből Jenéinek is átadott. (Ilyen irat volt az, amely az iskolaigazgatóknak volt címezve és az oktatási osztály helyettes vezetője írt alá. Ebben az osztály azt kérte, hogy az igazgatók írják össze a hittanórákra járó tanulók neveit, és a hittanbeiratásokra adott új instrukciókat az iskolai igazgatóknak.) A levéltári alkalmazott 1957 áprilisában Jenéi Károlynak szégyenkezve mondta el, hogy vallomásait félelemből (részben kényszerítésből) tette meg. Jenéit a vizsgálati fogságban sikerült a nyomozóknak megtörni. Vallomásaiban találunk olyan elemeket, melyeket nem lett volna szükséges neki elmondani. Sulyok János Ignáccal való kapcsolatáról a többi között ezt vallotta: „1953-ban meggyóntam Sulyok Jánosnak, s a többi