„Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.”; Az 1956-os forradalom Székesfehérvárott (Székesfehérvár, 1996)
Dr. Farkas Gábor: Politikai koncepciós per Székesfehérváron, a forradalom előtt
nem tudjuk megállapítani. A levél tartalma, fogalmazása azonban primitív elmére vall, aki viszont az információt Jenéiről elég tájékozott, de rosszindulatú egyéntől kaphatta. Ugyanis a levél szerint Jenéi „klerikális ügynök", s a vármegye házában szerzi azokat az információkat, melyeket a püspökségen (ahová gyakorta eljár) továbbad. Ebből a levélből is tudjuk, hogy Jenéi a levéltárnoki állást a zirci apát protektori közreműködése mellett kapta meg, melyet még most is igyekszik meghálálni. A feljelentő szerint Jenéi a sporthoz nem értő ember, mégis ott találni a vezetésben, mert ennek révén tudja bomlasztani a népi demokratikus rendszert, a futballistáktól megszerzett információkat pedig a székesfehérvári katolikus egyházi vezetéssel közli. E képtelen (és egyben történetietlennek minősülő) kijelentések között az is szerepel, hogy Jenéi a „nyilas főispán" megbízásából került az Alba Regia SE (Arak) vezetésébe. 7 A rágalmak között az is szerepel, hogy az Arak futballistái, de a teljes gárda is nyilasokból állt. Jenéit politikai oldalról (szinte a biztonsági emberek szájíze szerint) megtámadja, mivel jobboldali szociáldemokratának minősíti, és ellenséges elemként „beépült a Magyar Dolgozók Pártjába". Ez a politikai szlogen a kor hivatalos közszellemét is tükrözi, hiszen ha valakit le akartak járatni, arra a jobboldali szociáldemokrata minősítést nyomban ráakasztották. Állítólag Jenéi nyíltan is kijelentette; neki a rendszer megváltozása esetén (az MDP tagsága ellenére) nem esik bántódása, mert a „zirci papok" melléállnak. A feljelentő levelet a Megyei Levéltár Mercedes típusú gépén írták le, helyezték el borítékban, látták el 40 filléres bélyeggel, de azt nem adták fel a postán. A biztonsági ember a levéltárban keresett alkalmas személyt, aki a levelet legépelte. Az a gyanú, hogy az információ is levéltári alkalmazottól származik, aki már 1938-ban is a megyeházán volt alkalmazott. Jenéi valóban többször is megfordult a fehérvári püspöki-káptalani levéltárban. Az egyházi levéltárak ugyanis „kettős kezelés" alatt állottak 1951-1958 között, és felettük a közvetlen felügyeletet az állami közlevéltár mindenkori vezetője gyakorolta. E tényt Jenéi később hiába vetette fel a kihallgatások során, azt nem vették jegyzőkönyvbe, mivel a „kiagyalt elmélet összedőlt volna". A „kettős kezelés"
