„Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.”; Az 1956-os forradalom Székesfehérvárott (Székesfehérvár, 1996)
Csurgai Horváth József: Az 1956-os forradalom Székesfehérvárott - A forradalom fegyveres szervezetei, az intervenció
előkészítést követően vonultak be és felszámolták a légvédelmi tüzérez278 red, valamint a velük együttműködő felkelők ellenállását. Fegyveres csoportok voltak Adonyban, Polgárdiban. Utóbbi helyen a légvédelmi tüzérezred parancsnoka szervezte meg november 4-én a reggeli órákban a fegyveres csoportot. A községben általános mozgósítást rendeltek el, ennek folytán körülbelül 800 főt fegyvereztek fel. A polgárdi mellett lévő erdőben szervezték meg a védelmet. A csoporthoz csatlakoztak a fülei nemzetőrség parancsnokának vezetésével a fülei fegyveresek is. A tüzérosztály több lövegét is beásták a páncéloselhárításra. A kilátástalannak ítélt ellenállási szervezkedést a délután folyamán a polgárdi helyőrség parancsnoka feloszlatta. Kisebb összetűzésekre jelenlegi adataink szerint Balinkán, Bicskén, és Gánton került sor, az összecsapásoknak több halálos áldozata volt. 279 Az orosz csapatok a bevonulást követően statáriumot vezettek be Székesfehérváron, a szigorú kijárási tilalom, november 4-től este 6 órától reggel 6 óráig volt érvényben. A lakosságot kötelezték a fegyverek és lőszerek beszolgáltatására. Intézkedéseik kiterjedtek a mihamarabbi konszolidáció elősegítésére, a munka felvételére, a közellátás biztosítására. Az ellenszegülőkkel szemben a rendkívüli katonai szabályok alkalmazását helyezték küátásba. A felkelés irányítóit, vezetőit kötelezték, hogy vegyék fel a kapcsolatot a városparancsnoksággal. A városparancsnokság a Szovjet Tisztiház épületében működött. Az orosz parancsnokság felszólítását a délelőtti órákban hangszórókon hirdették ki, híradós kocsi járta a város 280 utcáit, majd hamarosan megjelent 1. számú napiparancsuk is. A kapcsolatfelvételre november 6-án került sor. Az orosz városparancsnokság az MSZMP képviselőit és a korábbi — a forradalmat megelőző — tanácsi vezetők legitimitását ismerte el, tárgyalást is velük folytattak. A többi politikai párt nem jutott szerephez, a restaurációt elősegítette, hogy a nemzeti bizottság is e napon tartotta utolsó ülését. Mint korábban említettük, a tanácskozás célja az volt, hogy a nemzeti bizottság intézőbizottságait is bevonják a „kádári-konszolidáció" folyamatába. A kísérlet azonban nem járt eredménnyel.
