„Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.”; Az 1956-os forradalom Székesfehérvárott (Székesfehérvár, 1996)
Csurgai Horváth József: Az 1956-os forradalom Székesfehérvárott - Népmozgalmak
mes célkitűzéseivel" éltek vissza, hogy beszédének egy-két lényegesebb megállapítását emeljük ki. A röplap nem váltott ki pozitív hatást, többek között ennek tudható be, hogy a később alakult Székesfehérvári Nemzeti Bizottság a Nagy Imre kormánnyal szemben hangsúlyozta fenntartásait. 32 A Városház téri tüntetők egy csoportja, mintegy 200 fő a nyomda épülete elé vonult, ahol a diákok korábban ismertetett követeléseinek kinyomtatását sikerült elérniük. A délelőtti órákban a tüntetők a börtön épülete elé vonultak és a foglyok szabadon bocsátását követelték. A fegyintézetet honvédségi alakulat őrizte, a felfegyverzett és tűzparanccsal rendelkező alakulat azonban nem avatkozott be. A tüntetés eredményeként a börtönben fogvatartott elítélteket szabadon bocsátották. A börtön parancsnoka a „fogvatartási napló" alapján ismertette az elítéltek neveit és elítélésük okát is, ennek során történtek a szabadonbocsátások. Elsősorban a politikai okok miatt elítélteket a közellátási érdekek veszélyeztetése, és egyéb hasonló cselekmények elkövetése miatt bebörtönzött rabok kiszabadítására került sor, de ismeretlen okok miatt néhány köztörvényes bűnöző is szabadlábra került. 33 Az elítéltek kiszabadítása kétségtelenül a fegyveres incidens veszélyét hordozta magában, az ország több városában a börtön előtti tüntetéseken a katonaság fegyverrel oszlatta fel a tüntetőket. Székesfehérváron a katonák által őrzött raktárakat, laktanyákat és egyéb létesítményeket nem érte támadás. Tömegfelvonulást, tüntetést a katonai objektumok előtt a forradalom első napjaiban — a hadtestparancsnokság kivételével — nem tartottak, ezzel az összecsapások elkerülhetővé váltak. 34 A városban a magyar honvédeken kívül a szovjet csapatok is folytattak járőrtevékenységet. Egy szovjet harckocsi elgázolta — egyes források szerint szándékosan — a Székesfehérvár—Pákozd—Budapest forgalmi csomópontban szolgálatot teljesítő Daróczi Sándor tüzérhadnagyot, aki sérülésébe a helyszínen belehalt. A szovjet csapatok a nap folyamán befejezték járőrtevékenységüket és visszavonultak laktanyáikba. Teljes visszavonásuk azonban a következő napon történt meg, amelyről az Új Fehérvár is rövid tudósítást közölt. 35