Zsoldos Attila (szerk.): Hercegek és hercegségek a középkori Magyarországon. Konferencia Székesfehérváron 2014. szeptember 20. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2014)
Neumann Tibor: Hercegek a középkor végi Magyarországon
HERCEGEK ÉS HERCEGSÉGEK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON generációja az újbóli hercegséggé emelésért folyamadott, a kancellária komoly történeti érveléssel akadályozta meg a kísérletet. Kimutatták, hogy a törvényekben és a történeti forrásokban szerémi hercegséggel sosem találkozni: csupán arról volt szó, hogy a boszniai herceg családi rezidenciája a Szerémségben helyezkedett el.1,3 Perényi Imre birodalmi hercegi kinevezése Miksa császár 1517. szeptember 27-én Badenben bocsátotta ki azt a privilégiumot, amellyel Perényi Imre nádort mindkét nemű törvényes leszármazottaival együtt a„Szent (Római) Birodalom hercegévé és fejedelmévé" (Sacri Imperii ducem et principem) emelte „a hercegi méltóság jelvényeivel és a siklósi címmel" (ducalis nominis honoris insignibus et titulo Sokloys), egyszersmind megparancsolta mindenkinek, hogy a nádort és utódait ismerjék el „méltóságos siklósi hercegeknek és a Szent Birodalom fejedelmeinek” (pro veris illustribus ducibus Sokloys principibusque Sacri Imperii).93 94 A rangemelő diploma régóta ismeretes,95 de számos olyan kérdést vet fel, amelyek megválaszolása további kutatást igényel, és így magam sem tudok egyelőre biztos válaszokat adni rájuk. Rendkívül zavaró, hogy egyelőre nem ismerjük a rangemelés körülményeit és okát, pontosabban a háttérben zajló egyeztetések tárgyát. Mert hogy voltak ilyenek, az magától értetődő, a fejedelmi rang adományozásán túl (ami mindennaposnak aligha nevezhető) azért is, mert az oklevél címerleírást is tartalmaz, azaz a nádornak — vélhetően egy kérvény formájában — el kellett juttatnia családi címerének leírását a császári udvarba. О maga ekkoriban bizonyosan otthon, Terebesen és Sárosban időzött, következésképpen követei útján képviseltette magát.96 Ismeretek híján csak gyaníthatjuk, hogy a császár e kegynyilvánítással szerette volna szorosabbra fűzni kapcsolatát a Magyar Királyság első számú világi tisztségviselőjével, nem mellesleg a Szent Korona egyik őrével, hogy általa jobban tudja érvényesíteni akaratát a gyermek II. Lajos király tanácsának döntéseiben, illetve a Habsburgok örökösödési jogát biztosítani, ha Lajos esetleg örökös hátrahagyása nélkül hunyna el. Kétségtelen, hogy a Mohács előtti magyar történelemben Perényi nádor hercegi rangemelése egyedülálló.97 Az ugyan előfordult, hogy a császár — aki egyben címzetes magyar király is volt — birodalmi bárói (freiherr, liber dominus/baro) címet adományozott magyar főuraknak,98 ez 93 Schiller B.: Az örökös főrendiség i. m. 295-299. 94 Az eredeti példány: DF 278 398. — Két újkori másolata: DL 63 014. és DL 71 151. Kivonata: A Perényi család levéltára 1222- 1526. Közzéteszi Tringli István. Budapest 2008. (a továbbiakban: Perényi) 390. (798. sz.). 95 Schiller B.: Az örökös förendiség i. m. 300-301. 96 1517. szept. 11-én, 21-én és 23-án Terebes várában (DF 229 556., DF 217 649., DF 262 717 -262 718.), szept. 17-én Sárosban (DF 263 670.) tartózkodott, ezt követően viszont hosszú ideig csak a budai nádori iroda által kibocsátott okleveleket találhatunk az MNL OL középkori adatbázisában. 97 Nemzetközi viszonylatban azonban nem az, lásd Miksa következő évi rangemelését, amellyel a litván Radziwilleket emelte herceggé. A litván nemességet érintő rangemelések történetét Rimvydas Petrauskas (Wilna) foglalta össze Bécsben, 2015. április 16-án megtartott, „Herzöge und Grafen des Heiligen Römischen Reiches: die litauischen Hochadligen und ihre römische Titel im Kontext des Wiener Fürstentags'' című előadásában. 98 Koltai A.: Adattár i. m., Pálffy Géza: A grófi cím а 16-17. századi Magyarországon és Erdélyben. In: „... éltünk mi sokáig 'két hazában’.. . ”. Tanulmányok a 90 éves Kiss András tiszteletére. Szerk. Dáné Veronka, Oborni Teréz, Sipos Gábor. Debrecen 2012.183. - Olyan magyar főúr is ismert Kanizsai János személyében, aki birodalmi grófi címet kapott Miksa császártól. A fenti példákkal ellentétben azonban e rangját nem magyarországi, hanem birodalmi településhez kapcsolták. Lásd Péterfi Bence: A Lajtán innen, az Innen túl. Kanizsai János pályafutása a Magyar Királyságban és a Szent Római Birodalomban a 15-16. század fordulóján. Századok 150. (2016) 455-470. 109
