Zsoldos Attila (szerk.): Hercegek és hercegségek a középkori Magyarországon. Konferencia Székesfehérváron 2014. szeptember 20. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2014)
Zsoldos Attila: Hercegek és hercegnők az Árpád-kori Magyarországon
HERCEGEK ÉS HERCEGSÉGEK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON legelésekor, hogy milyen birtokokat adott át a herceg a prépostságnak. Általános vélemény szerint Álmos a dukátus elvesztése után alapította és látta el javakkal a dömösi egyházat, így annak Álmostól kapott birtokai között csak a dukátustól függetlenül is létező hercegi birtokokkal számolhatunk,su s felmerült az is, hogy a prépostság bőkezű javadalmazásának hátterében a herceg azon számítása is meghúzódhatott: birtokai egy részének az egyház számára való átadásával nehezebbé tette Kálmán király számára, hogy azoktól is megfossza.80 81 Feltéve, hogy adománya megtételekor valóban efféle előrelátás is munkált Álmos hercegben, indokoltabbnak tűnne, ha még a dukátus uraként tett volna kísérletet a vagyon egy részének biztonságba helyezésére, igaz viszont: az adományozott javak területi eloszlása82 csak igen csekély mértékben egyeztethető össze a dukátus földrajzi jellemzőiről való ismereteinkkel, az alapítás helyszíne, tudniillik Dömös pedig még annyira sem. Az adomány méretei ugyanakkor — közel 90 helységben 1300 háznép83 — alighanem igazolják azt a sejtést, hogy Álmos talán kárpótlást kaphatott Kálmántól a dukátus elvétele miatt, azaz a dukátustól való megfosztása után nemcsak a hercegeket hagyományosan megillető birtokszervezetet kapta meg bátyjától, hanem más, korábban a királyok kezén lévő javakat is.84 85 A hercegek udvartartását igen korán megszervezték: IV Béla fiának, István hercegnek három éves korában említik a tárnokmesterét, a későbbi IV. Lászlónak pedig már kétévesen83 volt asztalnokmeste- re.86 Nyilvánvaló, hogy a kisgyermek herceg helyett az apa, azaz a király döntött az egyes méltóságok betöltéséről. Az ilyen esetek megintcsak a királynéi udvar példáját idézik fel: ott ugyanis egyértelmű jeleit látjuk annak, hogy a királynéi udvar méltóságviselői — közéjük tartozott, mások mellett, az említett tárnokmester és asztalnokmester — valójában az uralkodó, s nem a királyné bárói voltak. A királynéi udvar ilyen módon sokkal inkább tekinthető a királyi udvar részének, semmint kisebb hatalmat és presztízst adó, ám mégiscsak önállóan létező és a királynéhoz kötődő másának.8 Ugyanez lehetett a helyzet a hercegek esetében: azok kaphattak a herceg udvarában méltóságokat, akiknek már nem jutott sem a királyiban, sem a királynéiban, viszont elvárhatták, hogy származásuk előkelősége okán vagy szolgálataik jutalmaképpen valamiféle tisztséghez jussanak.88 Más kérdés, hogy a hercegi udvar ezen jellege megváltozhatott akár, ha a politikai körülmények úgy alakultak. Ha viszály támadt az uralkodó és a herceg között, akkor a változás szükségképpen be is következett: a herceg környezete a királyi udvar sajátos függelékéből önálló hatalmi tényezővé vált. Igazolható például, hogy 1220-tól Béla herceg udvara egyfajta menedékként szolgált a II. Andrással szembeforduló előkelők számára.89 Ugyanezt a jelenséget tapasztaljuk a dinasztia következő generációjának történetében, az 1260-as 80 A részletekben már egymástól eltérő véleményekre lásd Thoroczkay GA dömösi prépostság i. m. 410-411. 81 Koszta László: A nyitrai püspökség létrejötte. (Nyitra egyháztörténete a 9-13. században). Századok 143. (2009) 298. 82 Vö. Szabó Dénes: A dömösi adománylevél hely- és vízrajza. (A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 85.) Bp. 1954. 83 Györffy Gy.: Történeti földrajz i. m. IV 631. 84 Györffy György: A magyar állam megszilárdulása. In: Magyarország története 10 kötetben 1/1-2. Előzmények és magyar történet 1242-ig I II. Főszerk. Székely György. Bp. 1984.1/2.956. 85 WertnerM.: Az Árpádok családi tört. i. m. 534., vö. még Kállay Ubul: Kutatások IV László korára. Századok 40. (1906) 41-45. 86 István herceg tárnokmestere 1242-ben tűnik fel, László hercegnek 1264-ben említik az asztalnokmesterét, lásd Zsoldos A.: Archontológia i. m. 74. és 71. 87 Zsoldos A.: Az Árpádok és asszonyaik i. m. 101-106., 178-179. 88 1249: „diversa virtutum suarum insignia postulent ex condigno, ut non solum ex genere suo verum etiam ex bonorum operum magnanimitate inter primos et precipuos regni nostri numeretur" - írja IV Béla Geregye nembéli Pál országbíróról — CDCr IV. 382-383. (a szöveget Karácsonyi János megjegyzése alapján javítottam, lásd Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV század közepéig. Bp. 1995/ 462., 3. sz. jegyz.). 89 Zsoldos A.: II. András Aranybullája i. m. 6-10. 18
