Zsoldos Attila (szerk.): Hercegek és hercegségek a középkori Magyarországon. Konferencia Székesfehérváron 2014. szeptember 20. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2014)
Neumann Tibor: Hercegek a középkor végi Magyarországon
HERCEGEK ÉS HERCEGSÉGEK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON ugyanis telcsáki (ma Teocak, Bosznia-Hercegovina) grófi címe (comes perpetuus de Telchak). Ez pedig mindenképpen arra utal, hogy a boszniai várat és kerületét a király neki adományozta. Ettől fogva a gazdag főúr vörös viaszpecsétet használt és, bármilyen tisztséget is töltött be, oklevelei élén első helyen mindig grófi titulusát szerepeltette.68 A Szapolyai leváltását követő esztendőkben Bosznia kormányzata a dal mát - horvát szlavón, illetve olykor — mint Újlaki esetében — csak szlavón bánok kezében maradt.69 70 71 72 73 74 Vélhetően a grófi kinevezéstől kezdve fordult Újlaki figyelme egyre inkább Bosznia felé, de ennek részleteiről szinte semmit sem tudunk. Királlyá tétele közvetlen előzménye lehetett az, hogy valamikor 1465 és 1471 között felvette az „Úszóra föld ura" (terre Uzura dominus) címet is, amelyet először és utoljára az utóbbi évben kelt végrendelete elején, grófi címét követően tüntetett fel. Úszóra (Ozora) Bosznia északkeleti része volt, a telcsáki kerület is itt terült el, de a cím megszerzésének politikai és kormányzati jelentősége egyelőre nem világos.0 Újlaki végül 1472. februártól májusig még „választott király "-ként szerepel, valamikor tehát ezt követően koronázták meg. 1 Mikor Miklós király 1477-ben meghalt, Lőrincet egyetlen fiúörököseként hagyta hátra. Az ifjú herceg éppúgy 17 (esetleg 18) évesen jutott árvaságra, mint Corvin János 1490-ben. Mátyás azonnal lecsapott a lehetőségre, hogy az ambiciózus néhai főúr hatalmát felszámolja: egyfelől Lőrinc soha nem kaphatta meg a királyi címet, másfelől hamarosan Mátyás a család hatalmának másik pillére, a macsói báni tisztség halálos ítéletét is kimondta. Az Újlakiak központja a szerémségi Újlak (ma Ilok, Horvátország) volt, ami a családtagokat nem csak a bosnyák, hanem — a macsói báni tisztség betöltése révén — az ugyancsak közeli szerbiai határszakasz védelmére is megfelelő személyekké tette. A családból többen viselték a macsói bánságot,2 Újlaki Miklós ráadásul közel négy évtizeden át megszakítatlanul (1438-1477), egészen haláláig szinte kisajátította azt.3 Mátyás a tisztséggel 1477-ben a fiatal herceget is felruházta, de már a következő évben végletesen megtépázta annak kormányzati súlyát. Az 1478. évi törvény megszüntette a nagymúltú nyolcados báni törvényszéket.4 Ráadásul addig a bánsággal együtt 68 Reiszig Ede szerint a címet Újlaki 1448-tól viselte (ReiszigEde: Az Újlaki-család. Első közlemény. Turul 57. [1943] 10.). Ezt elfogadta Kubinyi András is azzal a kiegészítéssel, hogy Mátyás uralma alatt csak 1465-től használta újra (Kubinyi, A.: Die Frage i. m. 375. — első adata 1465. aug. 30-ról való, {Jő: Akaposújvári i. m. 9.). Reiszig művében nem találunk erre az adatra hivatkozást, ami nyilvánvalóan egyszerű tévedés, mivel 1448-ban kelt okleveleiben egyszer sem használta a címet. Engel Pál a címadományozást 1464-re teszi (Engel Pál: Szent István birodalma. A középkori Magyarország története [História Könyvtár - Monográfiák 17.]. Budapest 2001. 260.). — Újlaki a grófi címet ismereteim szerint először 1465. máj. 5-én, Kaposváron kelt, vörös pecsétes oklevelében használta (DL 100 746.). Két hónappal korábban egy macsói (DF 260 088.), míg ápr. 13-án egy szlavóniai báni (DF 231 505.) oklevélben még nem találkozunk a telcsáki grófság említésével. A kinevezésre tehát április végén kerülhetett sor, nyilván Budán. Májustól kezdődően ugyanakkor Újlaki báni okleveleiben is szerepel telcsáki grófsága, lásd pl. DF 260 093. — 1463. nov. 25-én kelt oklevelén és az 1464. ápr. 3-i sok pecsétes oklevélen még zöld, illetve zöldesfekete viaszból való a pecsétje (DL 81 542., DF 292 952.). Utóbbi oklevél esetében a pecsét színéről Lóvéi Pál tájékoztatott, amit ezúttal is köszönök neki. —Jól látható, hogy Újlaki csak néhány héttel korábban kapta meg grófi címét bán társához, Szapolyai Imréhez képest, aki valamikor máj. 22. és júl. 30. között (Szapolyai okit. I. 106-109.) kapta meg a szepesi grófi címet Mátyástól, leváltásával egy időben. 69 Richard Horváth: The Castle ofjajcein the Organization of the Hungarian Border Defence System under Matthias Corvinus’s. In: Stjepan Tomasevic (1461-1463) - sióm srednjovjekovnoga Bosanskog Kraljevstva. U Sarajevu 2013.93-94. 70 Kubinyi, A.: Die Frage i. m. 375. (Kubinyi azt valószínűsítette, hogy a két címet egyszerre kapta, ami természetesen nem zárható ki). 71 Uo. 377. (27. sz. jegyz.: májusi adat), illetve Horváth, R.: The Castle ofjajce i. m. 94. (februári dátum). 72 Engel P.: Archontológia i. m. 1.29-30. 73 Uo. I. 30. — Ez annak ellenére igaz, hogy Miklós bosnyák királlyá választása után őt nem tüntették fel a királyi oklevelek méltóságsorai macsói bánként, csak társát, Maród Mátyust 1475-ig, de saját okleveleiben szerepelteti a címet. A korszak macsói bánjainak tisztségviselési idejét lásd C. Tóth Norbert Horváth Richárd-Neumann Tibor-Pálosjalvi Tamás: Magyarország világi archontológiája 1458-1526.1. Főpapok és bárók (Magyar Történelmi Emlékek, Adattárak). Budapest 2016.103-105. 74 1478. évi 11. te. DRMH Tomus 111. Critice recensuerunt et Anglice reddiderunt János M. Bak, Leslie S. Domonkos et Paul. В. Harvey Jr. adiuvante Kathleen E. Garay. Los Angeles, 1996.34., Kubinyi, A: Die Frage i. m. 383, Fedeles Tamás: A király és a lázadó herceg. Az Újlaki Lőrinc és szövetségesei elleni királyi hadjárat (1494-1495). (Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 27.) Szeged 2012.139. 106
