Zsoldos Attila (szerk.): Hercegek és hercegségek a középkori Magyarországon. Konferencia Székesfehérváron 2014. szeptember 20. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2014)
Neumann Tibor: Hercegek a középkor végi Magyarországon
HERCEGEK ÉS HERCEGSÉGEK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON A hercegi cím külső jegyei a középkor végén 1502. október 16-án a Budán tartózkodó Újlaki Lőrinc herceg nyugtát állított ki Bakóc Tamás bíboros részére arról, hogy utóbbi visszaadta „aranyból készült, gyöngyökkel és drágakövekkel díszített koronánkat", amelyet néhány hónappal korábban, Úrnapja (máj. 26.) körül adott át — vélhetően zálogképpen — a bíboros-íőkancellárnak.10 Vajon egyszerűen egy értékes ékszerről volt szó, esetleg a herceg apja, Újlaki Miklós bosnyák király koronájáról, netalán egy hercegi státuszszimbólumról? Sajnos nem tudunk a kérdésre választ adni, és általában, a konkrét esettől függetlenül is igaz, hogy források hiányában nincs a kezünkben olyan eszköz, amellyel a középkor végi hercegek „státuszszimbólumai”-t vizsgálhatnánk. Forrásainkban az olyan megfogalmazás is ritka, amelyet Corvin János herceg levelében olvashatunk egy alkalommal, mikor a kötelezvényében foglaltak betartását keresztény hitére és „hercegi szavára" (in honore nostro ducali) togadta.11 Amiről röviden szólhatunk, az a korabeli társadalmi presztízs megjelenítésére szolgáló „megszólító címzés"-ek hierarchikus rendszere, valamint egy-egy olyan jelenség, amely nem csak a hercegekkel, hanem a grófokkal kapcsolatban is megfigyelhető. Közismert, hogy még a 20. század első felében is mindenkinek megvolt a saját társadalmi és vagyoni helyzetéhez igazított megszólítása: gondoljunk csak a legelterjedtebb tekintetes vagy éppen nagyságos címzésekre. A társadalmi rétegek egymástól való elhatárolása a középkor végén még szigorúbban érvényesült: külön-külön megszólítást kaptak például a nagybirtokos, de főnemesi címmel nem rendelkező főurak, a grófok (örökös ispánok), valamint természetesen a hercegek is (lásd az 1. táblázatot). Utóbbiaknak az újkorba nyúlóan a „méltóságos" (latinul illustris vagy illustrissimus, németül hochgeborn) megszólítás dukált. Érdemes megvizsgálni, hogy az 1500 körüli kancelláriai gyakorlatban a hercegeken kívül kik kapták meg még ezt a címzést. Érdekes kivételt jelent a néhai Hunyadi János, aki bizonyára nem kormányzói tisztségére, hanem királlyá kent fiára tekintettel lett az utókor szemében „méltóságos”.12 Az előbb említett Újlaki Miklós bosnyák királyt viszont azért illette meg csak a hercegeknek kijáró címzés, mivel hűbéres szálak kötötték az őt királyi címmel megadományozó Mátyás királyhoz.13 Magától értetődően megkapták ezt Magyarországon német mintára a birodalmi fejedelmek (Reichsfürsten), tekintet nélkül arra, hogy grófi, őrgrófi vagy éppen hercegi címet viseltek. Ezért járt ki természetesen a 16. század elején II. Ulászló király unokaöccsének, a Corvin-vagyont megöröklő György brandenburgi őrgróinak a „méltóságos fejedelem” megszólítás,14 akihez hasonlóan a Magyar 10 DF 237 917. 11 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Diplomatikai Levéltár (a továbbiakban: DL) 59 812. 12 Pl. DL 19 690., DL 27 972., DL 29 550., DF 247 408. (Ahogy Mátyás anyját, Szilágyi Erzsébetet is „illustris domina "-nak írták, pl. DF 238 075.) Ez már természetesen a Mátyás-kori kancellária gyakorlatában is megfigyelhető, lásd pl. DF 247 299. — Elvétve Hunyadi a neki járó grófi megszólítást (spectabilis et magnificus) kapta, lásd pl. II. Ulászló személyes jelenléti bíróságának oklevelében: DF 257 579. 13 Pl. „illustris condam Nicolai regis Bozne" — DL 101 132. Ugyanígy címezi fia, Lőrinc herceg is, lásd uo., valamint pl. DL 100 885., DF 252 075. — Ez volt a címzése életében is, lásd pl. DL 17319. 14 György őrgróf megszólítására lásd pl. DL 24 348., DL 27 582. — Ugyanez a megszólítás járt Ulászló öccsének, Zsigmond glogaui és troppaui hercegnek (a későbbi lengyel királynak): DF 240 995. — Báni oklevélben előfordul György őrgróf egyszerű „nagyságos” megszólítással is (DL 37 959.), de rendesen „méltóságos", pl. DL 38 013. Ugyanez figyelhető meg az 1480-as években Szlavóniában birtokos Viktorin cseh herceggel kapcsolatban is, akit a király „méltóságos”-nak (DL 102 225.), a bán „nagyságosának (DL 35 720.) címez. — György teljes intitulatiójában előfordul a „dux” és a „princeps” is: „Nos, Georgius, Dei gratia marchio Brandenburgensis, Stetinensis, Pomeraniensis, Cassuborum ac Sclavorum dux, burgravius Nurinbergensis Rugieque princeps" — DL 24 348., DF 219 258. stb. Ugyanez németül: „Wir, Georg von Gots gnaden Marggraf zw Branndemburg, zw 97
