Zsoldos Attila (szerk.): Hercegek és hercegségek a középkori Magyarországon. Konferencia Székesfehérváron 2014. szeptember 20. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2014)
B. Halász Éva: Anjou István herceg (1332–1354)
HERCEGEK ÉS HERCEGSÉGEK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON ban: 1342 őszén Drugeth Vilmos halálával megüresedett nádori tisztségre egy-másfél hétnyi vacantia után nevezte ki az udvar Zsámboki Miklóst.48 István szlavóniai herceggé való kinevezése összefüggésbe hozható a második nápolyi hadjárattal. Szlavónia, az Itáliához legközelebb eső magyar terület, jó hátországot biztosított a tengeri úton Nápolyba tartó Lajosnak. István mellé az udvar megbízható emberei kerültek: Szlavónia bánja például a volt országbírói ítélőmester, Ugali Pál lett.49 50 A trónörökösnek számító herceg 1350-ben régenshercegként irányította édesanyjával, Erzsébet királynéval együtt az országot, együtt küldtek követeket,'0 a velencei államtanács pedig mindkettőjüknek címezte leveleit.51 A hercegnek a kölni kereskedők által fizetendő vámokról kiadott oklevelében olvashatjuk, hogy az ország kormányzásának gondja bátyja távollétében rá hárult.52 István 1350 őszén kötött házasságot — megbízott útján — IV (Bajor) Lajos német-római császár (1314/1328-1346) lányával, Margittal.53 A császárlányért indult követség tagjai között ott találjuk Szé- csényi Tamás országbírót, aki szeptember végén kelt okleveleinek tanúsága szerint Bajorországban tartózkodott István herceg esküvőjén.54 Szintén Margitot kísérte új hazájába a két (a „magyar” és a „német”) Nagymartom Miklós is.55 A menyasszony október végén érkezhetett Passauból az országba, ez indokolhatta Erzsébet királyné és István herceg október végi pozsonyi tartózkodását.56 A házassághoz szükséges pápai diszpenzáció 1350. december 31-én kelt.57 1351 januárjában VI. Kelemen pápa már István herceg feleségeként említi Margit hercegnőt, amikor Erzsébet királynénak, István hercegnek és feleségének teljes búcsút enged, amit a jubileumi évben Rómába jövők is élvezhettek.58 A pápa következő, a herceg há48 Piti Ferenc: Az 1342. évi nádorváltás. Századok 140. (2006) 435-441. — Később is megfigyelhető, hogy rövid idő telik el a herceg egyes dukátusai között. 49 1. Lajos a seregei által a sibeniki polgároknak okozott károk ügyének kivizsgálására is Ugali Pál bánt rendelte 1350 tavaszán, lásd 1350. ápr. 19.: DEA11.309. sz„ Anjou-oklt. XXXIV. 317. sz. 50 Quod ambaxatori domine regine Hungarie et ducis Stephani respondeatur — DEA 11.320. sz., Anjou-oklt. XXXIV 614. sz. 51 1350. máj. 28.: similiter respondeatur domino duci Stephano — DEA II. 313. sz, Anjou-oklt. XXXIV 438. sz. 52 Unde cum absente ipso domino rege, fratre nostro carissimo, cura sui regiminis, ut regni gubernacula, tum iure naturali exposcente, tum etiam ex ipsius regalis benigna admissione nostre incumbit dinoscitur maiestati — DF 294 045. 53 A házasságkötésről olvashatunk a lengyel Jan Dlugosz művében: „ [Stephanus], qui Ludovici Romanorum regis et Bawarie ducis filia traducta unicam ex ea filiam susceperat' (Iohannes Dlugossi: Annales seu Chronicae incliti Regni Polonie Liber Nonus. Warszawa 1978. [a továbbiakban: Dlugossi, Annales] 233.), illetve Heinricus de Diessenhoven művében: „rex Ungarie [... ] de Roma reversus est in Ungariam. Et ibi frater suus iunior, quem ibi relinquerat, duxit in uxorem sororem ducum Bawarie, filiam Ludewici" (Heinricus dapifer de Diessenhoven (1316-1361) in: Fontes rerum Germanicarum 4. Hrsg. Johfann] Friedrich Boemer. Stuttgart 1868.78.) 54 1350. szept. 22.: et quia nunc in Bawariam ad nuptias domini Stephani ducis, domini nostri transivimus — DL 51 573, Anjou- oklt XXIV 648. sz. Ugyanaz: 1350. szept. 29.: DL 39 184., Anjou-oklt XXXIV 661. sz. 1350. okt. 13-án még távol van az országbíró, az ekkor kiadott oklevelet prothonotariusának pecsétjével erősíti meg (DL 76 983, Anjou-oklt XXXIV 685. sz.). 55 Nos [se. Ludovicus rex - B.H.É.] magistros Nyklynum magistri Laurencii et alterum Nyklynum Nyklyni filios ad ad traductionem excellentissime principisse domine Anne (!) nuris nostre, filie incliti principis domini Lodovici condam imperatoris Romanorum in consortem dominem Stephani ducis fratris nostri carissimi matrimoniali federe iure et legitime copulate transmisissemus — АО V 576-578. (359. sz.) Ez az egyetlen magyarországi forrásunk, ahol a hercegnőt Annának nevezik. IV Lajosnak volt Anna nevű lánya, de ő 1339-ben nőül ment I. János alsóbajor herceghez. (Hans Rali - Marga Rali: Die Wittelsbacher von Otto I. bis Elisabeth I. Wien 1994.60.). 56 1350. okt. 21-én Erzsébet királyné, okt. 22-én pedig István herceg keltez Pozsonyban (DL 98 186, Anjou-oklt. XXXIV 698. sz. és DF 249 099, Anjou-oklt. 700. sz.). 57 Hac igitur consideratione suasi dispensationem tuam, pro qua nobis supplicasti, ad gratiam exauditionis admisimus, beneplacita tua, quelibet in aliis, quantum cum Deo possumus favorabiliter prosequi, prestante Domino disponentes — DF 291 938. Érdekes párhuzam, hogy I. Lajos és Kotromanic Erzsébet házasságkötéséhez is később kérték meg a pápai diszpenzációt, lásd 1353. aug. 31.: Codex diplomaticus regni Croatiae, Dalmatiae ac Slavoniae. Diplomaticki zbornik kraljevine Hrvatske, Dalmacije i Sla- vonije I XVIII. Ed. Marko Kostrencic, Tadeus Smiciklas. Zagrabiae 1904-1981. (a továbbiakban: CDCr) XII. 193. (143. sz. A zágrábi és a nyitrai püspököt hatalmazta fel a pápa a diszpenzáció megadására (DF 289 450.). 58 A pápai oklevélben a herceg Károly király fiaként (nato clare memorie Karoli regis Vngarie duci), felesége azonban Szlavónia hercegnőjeként szerepel (eius uxori, ducisse Sclauonie), lásd 1351. jan. 8.: DF 292 754, Pór A: Nagy Lajos i. m. 244, Theiner 1.1204. sz. 88
