Zsoldos Attila (szerk.): Hercegek és hercegségek a középkori Magyarországon. Konferencia Székesfehérváron 2014. szeptember 20. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2014)
Font Márta: Rosztyiszlav herceg IV. Béla udvarában
HERCEGEK ÉS HERCEGSÉGEK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON 1243. Rosztyiszlav ismételt menekülése és házassága Béla leányával 1243-1244 fordulója Rosztyiszlav apja, Mihail rövid ideig Magyarországon tartózkodik 1245 első fele Rosztyiszlav magyar haddal Halicsba megy 1245. augusztus 17. Jaroszlav sikertelen ostroma 1246. nyár-ősz A magyar király követei Danyiilnál 1247. augusztus Danyiil fiával, Leóval és a metropolitával Zólyom várába érkezik: békekötés, házasság, fogolycsere A tatárjárás utáni politikai fordulópontot IV Béla maga fogalmazta meg IV Ince pápához intézett, úgynevezett „tatár-levelé”-ben.58 A levél összefoglalja mindazokat a lépéseket, amelyeket Béla tett, arra az esetre számítva, ha a tatárok visszatérnének. Kétségkívül igazat kell adni Senga Torunak, aki a leírásban a tatár veszély túldimenzionálását látja, egy „igen ügyesen megfogalmazott diplomáciai okmányaként jellemezve azt,59 amelyben Béla király minden külpolitikai lépését egy várható tatár támadás kivédésére tett cselekedetnek állította be. Ez csak részben igaz, hiszen a levélben felsorolt házasságok közül Kingáé a lengyel V (Szemérmes, Wstyliwy) Boleslawval már korábban, 1239-ben megköttetett,60 Annáé és Rosztyiszlavé 1243-ban. Rosztyiszlav magyarországi karrierje Rosztyiszlav az Árpádok családjában Rosztyiszlav számára a Jaroszlav alatt elszenvedett vereség után világossá vált, hogy a Rusz területén nem tud volosztyot szerezni. Erre a következtetésre jutott IV Béla is, legkésőbb akkor, amikor követeit útnak indította Danyiilhoz. Ettől kezdve állt elő az a furcsa helyzet, hogy a magyar király veje Magyarországon élt egy másik dinasztia tagjaként, és nem egy volt a magyar előkelők közül. Rosztyiszlav a királyi család tagja lett, mégsem volt a király fia; ugyanakkor rangban előrébb valónak tekintették, mint a bárói nemzetségek tagjait. Ezt vetíti elénk egy oklevél méltóságsora (series dignitatum), ahol neve az egyházi méltóságok után áll, de a nádort megelőzi.61 Rosztyiszlav neve mellett a „Halics hercege” (dux Galliciae) titulus szerepel, ami ugyanúgy jogigényét, illetve egykori törekvéseit jelzi, mint korábban IV Béla öccsének, Kálmánnak szlavóniai hercegsége idején is használt „Halics királya” (rex Galiciae) címe: tényleges területi hatalmat nem takar. Mindenesetre a dux Galliciae címet Rosztyiszlav magyarországi tartózkodása során is megőrizte. Ebből nem derül ki, hogy a dux címet, amely Magyarországon a királyi család férfitagjait illette meg, Rosztyiszlav a király vejeként is jogosan használhatta volna. 58 Lásd Senga T: IV Béla külpolitikája i. m. 606-609. 59 Uo. 609-610. 60 Monumenta Poloniae Historica I-VL Ed. August Bielowski. Lwów-Kraków 1864-1893. (a továbbiakban: MPH) II. 560. (1238.), III. 166-167., 206., Dlugosz VII. 257-258. — Boleslawpozíciója csakKonrád legyőzése (1243. május 25.) után stabilizálódott (Wyrozumski,].: Dzieje Polski Piastowskiej i. m. 225.). 61 CD IV/1. 454., Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke I-II/4. Szerk. Szentpétery Imre, Borsa Iván. Budapest 1923-1987. (a továbbiakban: RA) 853. sz. 70
