Zsoldos Attila (szerk.): Hercegek és hercegségek a középkori Magyarországon. Konferencia Székesfehérváron 2014. szeptember 20. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2014)
Font Márta: Rosztyiszlav herceg IV. Béla udvarában
HERCEGEK ÉS HERCEGSÉGEK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON IV Béla király és a rivalizáló fejedelmek 1235-ben, Béla koronázásának idején érkezett Magyarországra Danyiil, aki 1218 óta a magyarok ellenfele volt. Danyiil szerepet is kapott IV. Béla koronázási ceremóniáján, ahol a király lovát vezette.11 Ezt nemcsak a magyar szakirodalom értelmezi úgy, hogy Danyiil a segítség fejében hajlandó volt magát Bélának alávetni.12 Magyarországi forrás nem szól arról, hogy IV. Béla uralkodásának első éveiben segítséget nyújtott volna a hozzá érkező ruszbeli fejedelmeknek, a Halics-Volhíniai Évkönyv tudósítása viszont arról ad hírt, hogy a Halicsot ostromló Danyiil seregében sok magyar is volt.13 Országos sereg bizonyosan nem indulhatott útnak, a belpolitikai átalakulást szorgalmazó Béla király elképzeléseiben a halicsi hadakozás nem szerepelhetett, hiszen a korábbiakban is csak apjának engedelmeskedve vett részt benne. De — úgy tűnik — a fogadtatás nem lehetett elutasító és Béla nem gördített akadályt Danyiil kérése elé. Nyilván a támogatásnak köszönhető, hogy Danyiil és testvére, Vaszilko hamarosan ismét felbukkantak a királyi udvarban.14 Azt gondoljuk, hogy Magyarországon támogatókra találhattak azon előkelők körében, akik korábban is a halicsi hadjáratok résztvevői voltak. Danyiil 1235 végén velük indult el Halics visszaszerzésére. Danyiil és Vaszilko a magyarokkal kiegészült csapattal támadták meg Halicsot, amely Mihail fia, Rosztyiszlav kezében volt. A sikertelen ostrom után Danyiilék visszavonultak Volhínia felé, és még „az ősszel békét kötöttek’,15 ami legkorábban 1236 őszén következhetett be. Az események sorrendiségét tekintve: 1235 október közepén Danyiil Magyarországon volt, ezt követően vitte a magyar sereget magával. Halics és Rosztyiszlav védelmére Mihail kun sereget hozott, Danyiilék pedig visszavonulásukat követően a lengyel (mazóviai) Konráddal tértek vissza. Ekkor a halicsi terület északnyugati részén fekvő Peremyslt tudták megszerezni.16 Az eredménnyel nem lehettek megelégedve, talán emiatt érkeztek mindketten (Danyiil és Vaszilko) Magyarországra. Ez már 1237 elején történhetett.1 1237-ben Magyarországról visszatérve és Rosztyiszlav távollétét kihasználva sikerült a két testvérnek Halicsot megszerezni.18 Rosztyiszlav — miután látta, hogy Halicsot elfoglalták — ugyancsak Magyarországra menekült.19 Valószínűleg azért, mert a tatárok 1237-1238. évi téli hadjárata miatt nem 11 PSZRLII. 776., Chronici Hungarici compositio saeculi XIV, с. 176.: Daniele vero duce Ruthenorum equum suum ante ipsum summa cum reverentia ducente — SRH 1.467., Chronicon Posoniense, c. 67. (praefatus est, textum recensuit, annotationibus instruxit Alexander Domanovszky) in SRH II. 42. 12 Kristó Gyula: Az Árpád-kor háborúi. Budapest 1986.110, Günther Stökl: Das Fürstentum Galizien-Wolhynien. In: Handbuch der Geschichte Russlands I. Hrsg, von Manfred Hellmann. Stuttgart 1981.514, Мирослав Волощук: Вассальная зависимость Даниила Романовича от Белы IV (1235— 1245гг.): актуальные вопросы реконструкции русско-венгерских отношений второй четверти XIII в. In: Specimina Nova, Pars Prima, Sectio Mediaevalis III. Red. Márta Font. Pécs 2005.83-113. 13 PSZRL II. 776. 14 Uo. 15 PSZRL II. 776. — A lengyel politikai háttérről lásd Пашуто, В.: Внешняя политика Древней Руси i. m. 258-259. 16 Марта Фонт : Перемышль в политике венгерских королей в раннее средневековье. In: Przemysl i ziemia przemyska w strefie wplywów ruskich (X - polowa XIV w.). Red. Witalij Nagirnyj, Tornász Pudlocki. (Colloquia Russica. Series II. vol. I.) Krakow 2013.87-100. 17 PSZRL II. 776. — A Halics-Volhíniai Évkönyv szerint a magyar király hívására „ünnepségre érkeztek". Nem világos, hogy nem keveri-e össze az évkönyv írója a koronázási ünnepségekkel, mivel erősen „sűríti" az eseményeket. Ami 1235-nél szerepel, az valójában három év (1235-1237) eseményeit tartalmazza. 18 PSZRL II. 778, Грушевський, M.: Хронолог1я i. m. 28. 19 PSZRL II. 778. — A Halics-Volhíniai Évkönyv szerint Radna irányába menekült, a szövegből nem világos, hogy a Radnai- vagy a Borgói-hágón keresztül érkezett magyar földre. 64
