Zsoldos Attila (szerk.): Hercegek és hercegségek a középkori Magyarországon. Konferencia Székesfehérváron 2014. szeptember 20. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2014)
Font Márta: Rosztyiszlav herceg IV. Béla udvarában
HERCEGEK ÉS HERCEGSÉGEK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON ságába esett, midőn Halics várát elfoglalták 1230 márciusában, hóolvadás idején. II. András részéről logikus volt Béla útnak indítása részben Erdély szomszédos fekvése miatt, részben mert Béla 1226- tól igyekezett befolyása alá vonni Kárpátokon túli területeket. Béla Kumániában sikereket ért el, a kunok egy csoportja megkeresztelkedett és felállították a (milkói) kun püspökséget.21 Szintén Béla terjeszkedő szándékának következménye az 1230. évi összeütközés a bolgárokkal Vidinnél.22 Béla Halicsba induló seregében helyet kaptak a megkeresztelkedett kunok csapatai, míg a szintén kun Kötöny (Kotjan) törzse Danyiil mellett sorakozott fel. A magyarokat a kedvezőtlen időjárás fogadta és járvány is sújtotta, ehhez jött a katonai vereség, így a hadjárat mérlege egyértelműen negatív. A sikertelen hadjárat után András herceg is visszatért Magyarországra. Halicsi uralmának újjászervezésére az 1231. év második fele látszott alkalmas időpontnak.23 A korábban felbukkant datá- lás (1232) ellen szól, hogy ebben az évben Róbert esztergomi érsek interdictum alá vette az országot (1232. február 25.), az év második felében pedig Magyarországra érkezett Pecorari Jakab pápai legátus. Mindezzel számolva nem valószínű, hogy éppen ekkor vállalkozott volna a király olyan jelentős erőket megmozgató hadjáratra, amelyben rajta kívül két fia is részt vett. A sikeres hadjáratra az előző év (1231) második felében kerülhetett sor. A katonai sikerek azt támasztják alá, hogy a magyar sereg létszáma jelentős volt. Ostrommal foglalták el a Szán mellett tekvő Jaroszlav városát, megszerezték Halics várát, majd a volhíniai Vlagyimir alá vonultak. Itt kerülhetett sor a béketárgyalásokra, amelyek eredményeként András herceg visszakapta Halicsot.24 E hadjáratról, nevezetesen Jaroszlav ostromáról kapunk információt néhány királyi oklevél narratiójából, amelyekben birtokokkal honorálják Dénes hercegi lovászmester, Nána királyi főlovászmester érdemeit, valamint Jakab fia Jakab sebesülését.25 Ekkor léphetett kapcsolatba András herceg és környezete a csernyigovi Mihaillal, aki 1230-ban Novgorodból visszatérve26 energikusan kezdett hozzá Kijev megszerzéséhez. Vele szemben a kijevi Vlagyimir Rurikovics pedig Danyiillal fogott össze.2 András herceg mellett jelentős haderő maradhatott, mert nem védekezésre rendezkedett be, hanem támadást indított, amelynek iránya a Szlucs folyó menti Beloberezsje volt, ahol azonban a Kijevbe érkező Vlagyimir seregétől a herceg vereséget szenvedett.28 29 A helyszín, a Kijevhez tartozó területek és Volhínia határán ekkortájt elkülönülő Bolohovszkaja zemlja,14 arra utal, hogy a támadást Mihaillal szövetségben indíthatta András herceg környezete. A hadjárat, Hrusevszkij szerint, 1232-1233 telén történt,30 21 Makkai László:A milkói kun püspökség és népei. Debrecen 1936. 22 Erdély története 1. A kezdetektől 1606-ig. Szerk. Makkai László és Mócsy András. Budapest 1986. 304-306., Senga Torn: Béla királyfi bolgár, halicsi és osztrák hadjárataihoz. Századok 122. (1988)36-51. 23 E hadjárat esetében nem tudjuk elfogadni Hrusevszkij kronológiáját. О ugyanis — és nyomában Pasuto — 1232-re valószínűsíti András király hadba szállását, lásd Михаил Грушевський: Хронолога подш Галицько - Волинскойлггописи. Записи наукового Товариства ím. Шевченка. т. XII Abíb 1901. 23-24., Владимир Т. Пашуто: Очерки по истории Галицко-Волынской Руси. Москва 1950.213. 24 PSZRL И. 764-766. 25 Dénes: CD IV/1.21-27, Nána: ÁÚO IX. 257., Jakab fia Jakab: Codex diplomaticus regni Croatiae, Dalmatiae ac Sclavoniae I- XVIII. Red. Tadija Smicildas et alii. Zagreb 1904-1990. (a továbbaikban: CDCrD) V 2. 26 PSZRL I. Лаврентьевская летопись, изд. и введ. Клосс, Борис М. Москва 1997. (20012) 455,457. 27 Михаила Грушевский-. Icropia Украши-Pyci I—III. Khíb 1903-1905. III. 50-51, Пашуто, В.: Внешняя политика Древней Руси i. m. 213-214. - Nem tartjuk elfogadhatónak Tolocsko nézetét, mely szerint Danyiil ekkor a kunok elleni küzdelem és a belhábo- rúk megfékezésének élharcosa lett volna, lásd Петре П Толочка: Древняя Русь. Очерки социально-политической истории. Киев 1987.158. 28 PSZRL 11.766. 29 I. Т. Крипякевич: Галицько-Волинское кшгавсто. Khíb 1984.25,45,55. 30 /рушевсыош,М.:Хронолопяь т. 1901.23-24. 62
