Zsoldos Attila (szerk.): Hercegek és hercegségek a középkori Magyarországon. Konferencia Székesfehérváron 2014. szeptember 20. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2014)
Font Márta: Rosztyiszlav herceg IV. Béla udvarában
HERCEGEK ÉS HERCEGSÉGEK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON (Kunigunda) és bolgár (ismeretlen nevű) házassága révén tetteinek a cseh és bolgár történetírásban is nyoma maradt. Nem csoda, ha Rosztyiszlav személyével az orosz, az ukrán, a lengyel, a cseh, a bolgár, a szerb és a horvát, de még az osztrák történetírás napjainkban is foglalkozik.5 A magyar történetírás kevesebb figyelmet szentelt Rosztyiszlav személyének az utóbbi évtizedekben, noha élete második fele mégiscsak Magyarországhoz kötötte. Rosztyiszlav származása Rosztyiszlav Mihajlovics a Rurikok csernyigovi ágához tartozó családból származik, az úgynevezett Olgovicsok közül való.6 7 A tekintélyes létszámú dinasztia egyes tagjai a 11 -12. század fordulójától kezdve próbálkoztak azzal, hogy egy-egy területnek (voloszty) folyamatosan urai maradjanak. Miután a voloszty nem tulajdon, öröklése szabályozatlan, írásban nem rögzített, az egyes területek birtoklása folytonos küzdelem tárgya volt. Még ott is, ahol a 12. század elején sikerrel kapaszkodott meg a Rurikok egy-egy ága, a következő generáció a részterületek további „feldarabolását" szorgalmazta, illetve egy másik — anyai ágon támasztott voloszty-szerzés igénye szerinti — lehetőség nyomába eredt. A 12. század közepén Csernyigovból indulva lett kijevi nagyfejedelem Vszevolod Olgovics (1139- 1146).8 A 13. század elején, 1204 és 1216 között az ő unokája, Vszevolod Szvjatoszlavics9 kezébe került a csernyigovi fejedelemség. Őt testvére Msztyiszlav követte (1216-1223), aki a Kalka menti csatában vesztette életét.10 Ekkor vette át a hatalmat a következő nemzedék Mihail Vszevolodovics személyében (1224-1246),11 aki Rosztyiszlav apja volt. Rosztyiszlav születésének időpontját nem ismerjük. A Halics- Volhíniai Rusz legújabb monográfiájának szerzője, Majorov 1223-ra datálja az eseményt, de érvekkel nem támasztja alá állítását.12 13 Fennell ugyancsak adatok nélkül állítja, hogy 1230-ban, amikor Novgorod- ba került, ötéves volt.11 Ugyanezen esemény miatt Vojtovics már tizenegy évesnek gondolja, és születését 5 Lásd pl. Александр В. Майоров: Галицко - Волынская Русь. Очерки социально - политических отношений в домонгольский период. Князь, бояре, община. Санкт-Петербург 2001.560-583., Леонтш Войтович: Княжа доба на Pyci: портрета эл1ти. Бка Церква 2006. 418-419., Máriusz Bartnicki: Polityka zagraniczna ksi^cia Daniela Halickiego w latach 1217-1264. Lublin 2005. 87-98., Witalij Nagirnyj: Polityka zagraniczna ksi^stw ziem halickiej i wolyriskiej w latach 1198 (l 199) - 1264. (Polska Akadémia Umiej^tnoáci. Prace komisji wschodnioeuropejskiej PAU tom XII.) Krakow 2011. 226-236., Lubomíra Havlíková: Cherchez la femme - Czech-Bulgarian Relations in the 13th Century. In: Българско средневековие: общество, власт, история. Сборник в чест на проф. Каймакамова, Милияна. съст. Георги Николов, Ангел Николов. София 2013. 331 -343., Христо /Химитров: Българо-унгарски отношения през средневековието. София 1998. 132-190., FJypa Харди: О Мачванско) титулатури Ростислава Михаиловича. Извори о HCTopnjy и култури Во]водине 2. (2010) 57-64, Djura Hardi: Der Status von Matschwa in der Zeit Rastislav Michailowitschs. In: Slovakia and Croatia. Historical Parallels and Connections (until 1780). Red. Martin Homza, Ján Lukacka, Névén Budák. Bratislava-Zagreb 2013.128-134. 6 A Rurik dinasztia ágait a 12. század elején két szembenálló félnek, Vlagyimir (Vszevolodovics) Monomahnak és Oleg Szvjatoszlavicsnak utódai alkotják. Danyiil a Monomah-ág leszármazottja, a csernyigovi fejedelmek pedig Oleg utódai. A 13. század elejére a két ág között számos rokoni kapcsolat mutatható ki, de a nemzetség nőtagjainak többnyire a nevét sem ismerjük. 7 Font Márta: A kijevi (nagy)fejedelmi hatalom jellegéről. Aetas 14(1999: 3.) 22-33. 8 Рапов, О.: Княжеские владения i. m. 106. 9 Uo. 117. 10 PSZRL 11.741. —A csernyigovi fejedelmekről lásd Рапов, О.: Княжеские владения i. m. 117-118. 11 Martin Dimnik: Mikhail, Prince of Chernigov and Grand Prince of Kiev 1224-1246. Toronto 1981., Майоров, А.: Галицко- Волынская Русь i. m. 560-583. 12 Майоров, А.: Галицко-Волынская Русь i. m. 582. (116. sz. jegyz.). Magáévá teszi e véleményt: Денис Г. Хрусталев: Русь: от нашествия до «ига» 30-40 гг. XIII вв. Москва 2004.232. 13 John Fennell: The Crisis of Medieval Russia 1200-1304. London-New York 1983.73. 60
