Zsoldos Attila (szerk.): Hercegek és hercegségek a középkori Magyarországon. Konferencia Székesfehérváron 2014. szeptember 20. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2014)
Bagi Dániel: Új megközelítési lehetőségek a 11. századi hercegség történetének vizsgálatához
HERCEGEK ÉS HERCEGSÉGEK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON adományozásához.21"’ Az oklevél — ismeretesen — két, egy autentikus, és egy későbbi interpoláció eredményeképp létrejött részből áll.215 216 A jelen esetben bennünket érdeklő szövegrészlet az eredeti szövegrészek között maradt fenn. Feltehető, hogy bizonyos adományoknál közösen kellett eljárni. Valószínűsíthető, hogy az utóbbi esetben nem a hercegek saját birtokairól lehetett szó, hanem olyan királyi birtoktestekről, amelyek a közös uralkodás miatt mindkettejüknek el kellett járnia adományozóként, így például a már többször említett százdi alapítólevélben is, ahol az adományozó megkérte Salamon királyt, valamint Gézát és Lászlót, hogy mentesítsék a kolostornak eladományozott birtokon élő népeket a tizedfizetés alól.21 Bár az oklevélben egyértelműen arról van szó, hogy a kérelemnek a király és az esztergomi érsek adott helyt (quam peticionem rex et archiepiscopus concesserunt), sokat elárul, hogy Gézának és Lászlónak is beleegyezésüket kellett adniuk. A királyi egyetértés azonban nem csak az ilyen jogviszonyban fordul elő. Dávid herceg adományához Szent László is a hozzájárulását adta.218 219 Nagy kár, hogy nem állapítható meg, vajon az önálló hercegi birtokadományok uralkodói jogkörből fakadtak-e, a hercegi birtokállomány részét képezték-e, vagy a hercegek magánbirtokait takarták-e. így csak találgatni lehet, hogy vajon a királyok és hercegek közötti együttműködés nem toglalta-e magába a közös uralkodói birtokadományozási jogot, azaz uralkodóként mindig közösen kellett eljárniuk, míg magánadományaik tekintetében önállóan cselekedhettek. Amennyiben ez így volt, akkor ez ismételten abba az irányba mutat, hogy az Árpádok által működtetett hatalommegosztási rendszer ténylegesen a mindenkori király és herceg együttműködésén alapult. Különös értéket képvisel az önálló hercegi birtokadományozás joga, ha összehasonlítjuk a többi kelet-közép-európai dinasztia körében fellelhető hasonló ügyekkel. Zbigniew esetében nagy veszteség, hogy nem ismerjük egyetlen magán- vagy uralkodói adományát sem. Csak testvére, III. Boleszláv birtokadományai alapján feltételezhetjük, hogy talán ő is jogosult volt ilyesmire. Gallus Anonymus leírása alapján tudjuk, hogy Boleszláv menyegzője alkalmából egyeseknek várakat és városokat, másoknak falvakat és birtokokat adományozott el.21L) Az 1103 körül történtekről szóló hírt nem árt kellő óvatossággal kezelni: gesztaírónk itt ugyanis a Nagy Boleszláv, azaz Vitéz Boleszláv bőkezűségének újjáéledését vélte felfedezni műve főhősében. Valamennyire jobb a helyzet a Premyslidák tekintetében, mert itt legalább rendelkezünk néhány, igaz későbbi formában fennmaradt oklevéllel. A hradistei bencés kolostor I. (Szép) Ottó olmützi fejedelem és felesége, Eufémia egyik legfontosabb és legjelentősebb alapítása, valamint legbőkezűbb birtokadománya.220 Az aktusnál tanúként jelen volt bátyja, a Prágában uralkodó II. Vratiszláv is.221 Fontos azonban megjegyezni, hogy Ottó és felesége alapításához Vratiszlávnak is hozzá kellett járulnia: egy szinte ugyanabban az időben keletkezett oklevélben nyilatkozik arról, hogy jelen volt az egyház felszentelésekor, beleegyezését adta az alapításhoz, s uralkodói döntvénnyel, az életkori elsőbbség és örökség folytán kapott hatalom révén 215 quomodo ego Rado palatínus licencia piissimi regis Andree eiusque fratris Adalberti invictissimi ducis partem possessionis mee Sancto Petro Quinqueecclesiensi ordinavi — DHA1.161. (nr. 46.). 216 Vö. Györffy György idevonatkozó kommentárját in: DHA 1.160. 217 Tandem ego Petrus rogavi regem cum duce Magno et cum duce Ladizlao, ut hü populi decimas non darent — DHA 1.185. (nr. 58.). 218 de consensu meo — DHA 1.284. (nr. 96.). 219 Galli Anonymi chronicae et gesta ducum sive principum Polonorum, Lib. II. c. 23.: Belliger Bolezlauus dare munera non quievit, [... ] aliis civitatis, castella, aliis villas et predia — MPH n. s. 2.90. 220 CDM 1.162-164. (nr. 182.). A hradistei bencés kolostor alapításához és magyar kapcsolataihoz lásd Koszta L.: A hradistei bencés monostor i. m. 403-426. 221 CDMI. 163. (nr. 182.). 55
