Zsoldos Attila (szerk.): Hercegek és hercegségek a középkori Magyarországon. Konferencia Székesfehérváron 2014. szeptember 20. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2014)
Bagi Dániel: Új megközelítési lehetőségek a 11. századi hercegség történetének vizsgálatához
HERCEGEK ÉS HERCEGSÉGEK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON hattak inkább gazdasági célokat, míg a vajda nevét és családja jelét tartalmazó érmék arra utalhatnak, hogy Ulászló Herman engedélyével gyakorlatilag megszerzett egy uralkodói jogkört is, ami alapján legalábbis elméletileg elképzelhető, hogy politikai hatalomra akart törni.205 Sieciech vajda érméi azért is elgondolkodtatóak, mert a morvaországi érmék között ismert egy olyan veret, amelyen a VSEBOR felirat olvasható. A kutatás általában I. Bretiszláv korai, még apja életében veretett morvaországi érméi között tartja számon.206 Az érme számos helyen, elsősorban Csehországban, de jóval távolabb, például a Balti-tenger környékén is felbukkant, amiből arra következtethetünk, hogy kereskedelmi forgalomba is került. Az érmén szereplő VSEBOR feliratot a kutatás általában a Prágai Kozmánál emlegetett Vseborral hozza összefüggésbe,20 akinek fia II. Vratiszláv idején igen magas tisztséget viselt a fejedelmi udvarban.208 Bár ezt a Vsebort — ha valóban róla van szó — csak fiának, a Kozma krónikájában emlegetett Koyatnak tevékenységén keresztül ismerjük, mégis valószínűsíthető, hogy kettejük esetében az egyik legkorábbi morvaországi nemesi család első két generációjáról van szó, akik közül az apa pénzt is verethetett. Sieciech és Vsebor esete arról árulkodik, hogy az uralkodók — ha akarták — akár arra érdemes főembereiket is felruházhatták a pénzverés jogával, azaz a pénzverés és -használat nem a területi különállással hozható összefüggésbe, hanem az uralkodó és családtagjai, vagy akár főemberei közötti egyezség tárgya lehetett, és erősen függött a felek közötti viszonytól, a konszenzus kérdésétől. Az önálló hercegi hatalom, illetve hercegi hatalomgyakorlás egyik fontos ismérve a hercegek birtokadományozása, illetve a magánbirtokosok adományaihoz történő hozzájárulás. Az e tekintetben ránk maradt források arról tanúskodnak, hogy all. századi hercegek birtokadományai két módon valósultak meg: vagy önállóan jártak el, vagy a mindenkori királlyal együtt, illetve azzal egyetértésben. Az önálló birtokadományozás nyomait látjuk például a százdi alapítólevélben, a Bubath nevű birtok kapcsán, melyet Péter valaha a hercegtől kapott.209 Ugyancsak innen tudunk egy kaszálóként használt területről, melyet valaha a dux birtokolt.210 Ugyanebben az oklevélben maradt fenn még egy adat egy valaha hercegi birtokként ismert területről, melyet Péter comes elajándékozott a kolostornak.211 Péter comes továbbá elajándékozott még egy területet, melyet saját bevallása szerint egykor Magnus duxtól kapott.212 Ezzel szemben számos olyan esetet ismerünk, amikor a király és a herceg közösen jártak el. így többek közt a tihanyi apátság alapítólevelének egyik interpolált másolatában is. Az oklevélből kiderül, hogy a birtokátruházás csak Béla dux egyetértésével valósulhatott meg.213 A fent már említett Péter comes arra hivatkozik a százdi alapítólevélben, hogy Taktaszada eladományozásával egy olyan birtokot ad át, melyet Salamon király Géza dux szál együtt hagyott rá.2141. András és Béla közös beleegyezésére volt szükség Radó nádor birtokai egy részének a pécsi püspökség részére történt el205 Uo. 371. 206 Vö. Cach I. c. 300. 207 Pl. Suchodolski, S.: Czy monety palatyna Sieciecha i. m. 328. (és 15. sz. jegyz.), Wihoda, MMorava i. m. 127. 208 Cosmae Pragensis Chronica Boemorum, Lib. II. c. 19.: ablata est tibi urbis prefectura et data es Koyate, filio Wseboris, qui tunc temporis primus est in palatio ducis — MGH SRG N. S. 2.111. 209 (1067 k.): Ad Fonsol fenerie predium, quod vocatur Bubath, dux michi et ego monasterio — DHAI. 184. (nr. 58.). 210 cetera vero in pretis et pascuis in feno secando et in cumulo colligendo, unde dux habuit, inde monasterium permisi habere — uo., vő. még írott források az 1050-1116 közötti magyar történelemről. Szerk. Makk Ferenc, Thoroczkay Gábor. (Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 22.) Szeged 2006. (a továbbiakban ÍFMT) 37.155. sz. jegyz. (Piti Ferenc munkája). 211 Possessionem in Scenholm, quam dux michi, ego monasterio subdidi — DHA 1.183. (nr. 58.), vö. Piti Ferenc in: ÍFMT 36. (147. sz. jegyz.). 212 Hanc terram dux Magnus dedit michi et ego monasterio — DHA 1.184. (nr. 58.), vö. Piti Ferenc in: fFMT 39. (178. sz. jegyz.). 213 Нес omnia [... ] consilio karissimi fratris nostri Bele duicis contulimus — DHA I. 156. (nr. 43/2.). 214 do territorium, quod postea concessit michi Salomon rex cum Magno duce in villa, qui dicitur Ceda— DHAI. 184. (nr. 58.), vö. Piti Ferenc in: ÍFMT 38. (162. sz. jegyz.). 54
