Zsoldos Attila (szerk.): Hercegek és hercegségek a középkori Magyarországon. Konferencia Székesfehérváron 2014. szeptember 20. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2014)
Bagi Dániel: Új megközelítési lehetőségek a 11. századi hercegség történetének vizsgálatához
HERCEGEK ÉS HERCEGSÉGEK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON illetve a krónikában is fel-feltűnő magánbirtok-adományok és egyházalapítások. A Radó nádor, Péter comes, Atha/Ottó nádor12 által tett alapítások, illetve birtokadományok nyilván a saját gyarapodás és ambíciók mellett a dinasztia imitatióját is magukba foglalták. Valószínű, hogy ez motiválhatta az egyházalapítókat, amikor az uralkodókat is meghívták egyházuk felszentelésére.172 173 A zselicszentjakabi egyházszentelésen kívül bizonyára ilyen a Gallus Anonymus gesztájában megőrződött rudai egyház alapításáról feljegyzett történet, melyre a fejedelmet és kíséretét is meghívta az alapító.174 Még érdekesebb a Kozma krónikájában fenntartott történet Mztisről, aki személyesen hívta meg II. Vratiszlávot, hogy vegyen részt az északnyugat-csehországi Bilinában építtetett egyházának felszentelésén.175 A történet több szempontból is figyelemreméltó: Kozma elmondása szerint a fejedelem ugyan bosszút akart állni meghívóján valamely korábbi sérelme miatt, ám a meghívásnak ennek ellenére is eleget tett. A hatalommegosztásnál tehát nyilván fontos szerepet játszott az imitatio, a királyi vagy fejedelmi hatalom utánzása. Persze azt, hogy mennyire lehetett megszerezni bizonyos hatásköröket, ismét csak az osztozkodásokban résztvevők közötti viszony határozta meg. így jogos kérdés, hogy uralkodói jogosítványok egyes elemeinek „elsajátítása” egy hosszabb folyamat eredményeképp történt-e meg, azaz a hercegi hatalom lassan idomult-e hozzá a királyi méltósághoz,176 vagy fordítva történt: a hatalommegosztás eleve bizonyos hatáskörök megosztásával járt együtt, melyeket a királyok és hercegek közötti viszony megromlásával el lehetett veszíteni? Kiragadott példaként álljon itt a továbbiakban két részkérdés: a hercegi pénzverési és birtokadományozási jog. Történetírásunk egyik fontos megfigyelése, hogy a királyi hercegek közül Béla és Géza hercegi minőségében pénzt is veretett.177 A hercegi pénzverde helyének kérdésében azonban már megoszlanak a vélemények. A szlovák kutatás ezt is Nyitrán keresi,178 ami nyilván összefügg a szlovák tudományosságban Nyitra szerepét általában túlhangsúlyozó nézetekkel. Ezzel szemben a régebbi magyar kutatás inkább Bihar jelentőségét hangsúlyozta, és emiatt itt kereste a hercegi pénzverdét is.179 Az újabb kuta172 Diplomata Hungáriáé antiquissima, accedunt epistolae et acta ad historiam Hungáriáé pertinentia I. (ab anno 1000 usque ad annum 1131). Edendo operi praefuit Georgius Györffy, adiuverunt Johannes Bapt. Borsa, Franciscus L. Hervay, Bernardus L. Kumorovitz et Julius Moravcsik. Budapestini 1992. (a továbbiakban: DHA I.) 161. (nr. 46.), 184. (nr. 58.), Chronici Hungarici compositio saeculi XIV, с. 99.: In reversu autem eorum Atha palatinus rogavit regem et ducem ut in constructione monasteri sui quo din honore Sancti Iacobi edificaverat, in Zelyz interessent — SRH I. 366. — A monostor alapítóleveléhez vö. DHA I. 170-174. (nr. 50/IL). A krónika és az oklevél kronológiai problémáihoz lásd DHA I. 170-171., az Árpádok és Premyslidák kapcsolatainak kontextusában vö. Koszta L.: A hradistei bencés monostor i. m. 421. 173 Régebbi történetírásunk ezt ritkaságnak, különleges alkalomnak tekintette, vö. Mályusz Elemér: Egyházi társadalom a középkori Magyarországon. Budapest 2007.2 23-24. 174 Galli Anonymi chronicae et gesta ducum sive principum Polonorum, Lib. II. c. 33.: Forte quidam nobilis in confinio terre ecclesiam construxit, ad cuius consecracionem Bolezlauum ducem, adhuc satis puerum cum suis juvenibus invitavit — MPH n. s. 2.100. 175 Cosmae Pragensis Chronica Boemorum, Lib. II. c. 19.: Ea tempestate Mztis comes urbis Beline, filius Boris, vir magne audacie, maioris eloquentie nec minoris prudentie, quamvis non inmemor, quod suspectum ducem habuerit, quia eius coniugem sibi quandoque domino suo commissam in custodia tenuerit tamen audacter palatium ducis ingressus rogaturus eum his verbis suppliciter est aggressus: »Fratris tui «, inquit, »per gratiam in honore sancti Petri apostoli edificavi ecclesiam, cuius ad dedicationis sollempnitatem quo dignemini adventare simul et urbem adventu tuo letificare, supplices meas ne despice preces.« Ille quamvis non inmemor accepte iniurie, quam olim sibi fecerat in coniuge, tamen propter novitatem suam dissimulans in corde quam habuit iram, dixit: »Ego veniam, civitatem letificabo meam et, quod res et iusticia postulat, faciam.« Hoc verbum, quod locutus est princeps, non intellexit comes et magnas duci agens grates letus abiit et parat, que sunt necessaria ad magna convivia — MGH SRG N. S. 2.111. 176 Koszta L.: A nyitrai püspökség létrejötte i. m. 282-283. 177 Vö. a régebbi irodalommal együtt legutóbb Koszta L.: A nyitrai püspökség létrejötte i. m. 285. 178 Ján Hunka: Mincovníctvo uhorskych vojvodov v druhej polovici 11. storocia. Slovenska numizmatika 14. (1996) 59-84. (különösen: 83-85.). 179 István Gedai: Numismatische Angaben zur Frage des „Dukatus“. A Móra Ferenc Muzeum Évkönyve 1969/2.209. 50
