Zsoldos Attila (szerk.): Hercegek és hercegségek a középkori Magyarországon. Konferencia Székesfehérváron 2014. szeptember 20. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2014)
Bagi Dániel: Új megközelítési lehetőségek a 11. századi hercegség történetének vizsgálatához
HERCEGEK ÉS HERCEGSÉGEK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON ni háborút a számára végzetesnek bizonyult mogyoródi ütközet után.150 Ezzel szemben Bihar mellett szól az a krónika szövegéből levezethető körülmény, hogy Géza az Igfán erdőbe vonult vissza 1073 telén, illetve hogy a bihari püspököt küldte el tárgyalni még korábban Salamonhoz.151 A krónika 121. fejezetében olvasható jelcsere kapcsán meg kell jegyezni: a szöveg nyelvtani szerkezete kétségtelenül arra utal, hogy a jelcsere korábban történt, mint Vid ispán lerohanása. Mindazonáltal pusztán nyelvtani szempontból, a mondatban felbukkanó időrend miatt megállapíthatatlan, hogy mindez csak a csapatok felállítása után, vagy előbb következett-e be, azaz a mogyoródi csatában ténylegesen Géza állt a nyitrai sereg élén, s csak Vid ispánra való tekintettel cserélt jelet Lászlóval, vagy már eleve zászlót cserélve állították őket a csapatok élére. Az ügy természetéből persze az következik, hogy logikusan csak a csata előtt lenne elképzelhető. A kérdés — véleményem szerint — további elemzést és vitát tesz szükségessé. Mindazonáltal úgy tűnik: mind Nyitra, mind Bihar komoly szerepet játszott a dukátus történetében, illetve mindkettő rendszeresen felbukkan a hercegek és királyok vitái során. A két dukátusi központ jelentőségét érdemes mindemellett megmérni egy másik skálán is, melyben az uralkodói hatalom gyakorlásához szükséges centrális helyekkel összehasonlítva vizsgáljuk őket. E tekintetben feltűnő, hogy az I. András152 — vagy még Szent István153 — alapította bihari püspökség kivételével az ország megosztása nem vonta maga után a hatalomgyakorláshoz szükséges fontosabb helyek felosztását. Egyaránt vonatkozik ez a megállapítás a püspökségi székhelyekre, az egyéb uralkodói székhelyekre is. Nem perdöntő érv, de komoly ellenpéldaként említhető meg a korabeli Pias- tok és Premyslidák gyakorlata. Ulászló Herman 1097-ben felosztotta ugyan a hatalmat és az országot két fia között, ám megtartotta birodalma több helyeit (sedes regni principales).154 Ez utóbbiakat csak végrendeletszerűen, halála után kívánta átadni fiainak, pontos utasításokat adva nekik: a főbb helyek közül a már akkor is a birtokában található központok mellett Zbigniewnek jutott a mazóviai Plock, míg az általa jobban kedvelt Boleszlávnak odaígérte Wroclawot, Krakkót, Sandomierzt.155 Mikor aztán Ulászló Herman 1102-ben meghalt, fiai Plockban, a fejedelem tervezett temetési helyén találkoztak, és rögtön össze is vesztek, mert nem tudtak megegyezni az ország és a kincstár felosztásában. A helyzet igen feszült lehetett, mert a gnieznói érsek közvetítésére is szükség volt.156 Megállapodásuk értelmében Boleszlávnak két központi hely, főbb székhely jutott, illetve ő kapta meg az ország sűrűbben lakott területeit is.157 A Gallus Anonymus 1113 körül keletkezett gesztájában fennmaradt történet két szempontból tanulságos. Mind a végrendelkező fejedelem, mind pedig fiai számára fontos volt, hogy 150 Chronici Hungarici compositio saeculiXIV, с. 127. (SRH 1.398-399.). 151 Chronici Hungarici compositio saeculi XIV, с. 113. (SRH 1.378.). 152 Thoroczkay Gábor: Szent István egyházmegyéi - Szent István püspökei. In: Szent István és az államalapítás. Szerk. Veszprémy László. Budapest 2002.491., Koszta L.: A nyitrai püspökség létrejötte i. m. 281. Összefoglalóan lásd Kristó Gyula: A vármegyék kialakulása Magyarországon. Budapest 1988.474-475., KMTL i. m. 712. (Almási Tibor). 153 Pauler Gy.: A magyar nemzet története i. m. I. 398. (és 92. sz. jegyz.), Hóman B. - Szekfü Gy.: Magyar történet i. m. I. 200., Györffy Gy.: István királyi, m. 377., Szántó Komád: A katolikus egyház története I. Budapest 1987.2 314. 154 Galli Anonymi chronicae et gesta ducum sive principum Polonorum, Lib. II. c. 7.: sed de manu sedes regni principales non dimisit — MPH n.s. 2.74. 155 Galli Anonymi chronicae et gesta ducum sive principum Polonorum, Lib. II. c. 8.: Post obitum quidem meum Zbigneus cum hoc, quod habet, Mazouiam simul habeat, Bolezlauus vero, legitimus filius meus, in Wratislav et in Cracou et in Sudomir sedes regni principales obtineat — MPH n. s. 2.75. 156 Galli Anonymi chronicae et gesta ducum sive principum Polonorum, Lib. II. c. 21.: Advenientes autem ambo fratres, adhuc in sepulto patre magnum inter se pene de divisione thesaurorum et regni discidium habuerunt, sed divina gratia inspirante et archi- episcopo sene fideli mediante, preceptum viventis in presencia mortui tenuerunt — MPH n. s. 2.88. 157 Galli Anonymi chronicae et gesta ducum sive principum Polonorum, Lib. II. c. 21.: Bolezlauus tamen legitimus duas sedes regni principales partemque populosiorem obtinuit — uo. 47
