Zsoldos Attila (szerk.): Hercegek és hercegségek a középkori Magyarországon. Konferencia Székesfehérváron 2014. szeptember 20. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2014)
Bagi Dániel: Új megközelítési lehetőségek a 11. századi hercegség történetének vizsgálatához
HERCEGEK ÉS HERCEGSÉGEK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON Úgy vélem, a konszenzus megléte, illetve elmaradása adja meg a kulcsot a kelet-közép-európai dukátusok keletkezési idejéhez. Az András és Béla közötti megállapodáshoz mind gyerekeik, mind pedig Béla unokái, Kálmán és Álmos is visszatértek, illetve a közös uralom időnkénti felélesztésekor újabb konszenzuson alapuló megállapodásokra volt szükségük. A Piastok 1097. évi, nyilván Herman és fiainak egyezségén alapuló megállapodását már Herman halálakor is csak nehezen lehetett betartatni. Zbigniew és Boleszláv összevesztek apjuk temetetlen teste felett az ország és a kincstár felosztásán, s csak a gnieznói érsek közvetítésével voltak hajlandóak betartani azt, amit még az elhunyt életében megfogadtak,115 valamint a kortársak a két testvér viszonyának megromlását is ezen egyezség szemszögéből értékelték. Ügy tűnik, hogy a morvaországi Premyslidák ügyeit szabályozó statútumban is a konszenzus játszotta a főszerepet. A későbbi történések bizonyítják, hogy all. század folyamán a konfliktushelyzetekben többször is családon belüli egyezségként hivatkoztak rá. Visszatérve arra a kérdésre, hogy vannak-e korábbi gyökerei, előképei az Árpádok 11. századi hercegségének, ha az egyezség meglétét vagy hiányát állítjuk a középpontba, a következők állapíthatók meg. Eltekintve Imre herceg Dux Ruizorum címének kérdésétől, amely mögött vélhetően Imre apja által kapott megbízatása, s az ehhez kapott birtokok állnak,"6 minden bizonnyal nélkülözte a konszenzus elemeit az Altaichi Évkönyvből ismeretes történet, mikor III. Henrik Aba Sámuel elleni hadjárata idején Szent István valamely fratruelisét ültette be az általa elfoglalt kilenc várba.117 A kutatás mindmáig nem tudott konszenzusra jutni abban a kérdésben, hogy András,118 Béla,119 vagy esetleg valaki más120 rejtőzködik-e III. Henrik jelöltje mögött. Az újabb szlovák történetírás pedig elsősorban annak igazolására használja fel e történetet, hogy a nyitrai dukátus már korábban létezett. Azonban bárki is volt a III. Henrik által támogatott személy, rövid uralmát csak a német-római uralkodónak köszönhette. Emellett — tegyük hozzá — az eset nem is volt elszigetelt jelenség. Wipótól tudjuk, hogy II. Konrád ugyanígy járt el a II. Mieszko és testvérei közötti trónviszályban,121 s ugyanő tette lehetővé egy évvel korábban, hogy a cseh Ulrik fejedelem visszatérhessen a száműzetésből, majd felosztotta közte ésjaromir között Csehországot.122 123 * A birodalom beavatkozása a környező országokban uralkodó dinasztiák ügyeibe később sem maradt el, és már a 11. században sem csak Kelet-Közép-Európát érintette. III. Henrik hasonló módszerekkel rendezte az alsó- és felső-lotaringiai uralkodók közötti viszályokat.125 Kétséges továbbá, hogy tekinthető-e a 115 Galli Anonymi chronicae et gesta ducum sive principum Polonorum, Lib. II. c. 21.: sed divina gratia inspirante et archiepiscopo sene fideli mediante, preceptum viventis in presencia mortui tenuerunt — MPH n. s. 2.107. 116 Zsoldos Attila: Szent Imre herceg. In: Szent Imre 1000 éve. Tanulmányok Szent Imre tiszteletére, születésének ezredik évfordulója alkalmából. Szerk. Kerny Terézia. (A Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum Kiadványai 1.) Székesfehérvár 2007.20-23. 117 Annales Altahenses Maiores, ad a. 1042.: Novem ibi civitates rex deditione cepit, quas rogatu Bratislaui et consensu incolarum fratrueli Stephani regis, qui cum eadem duce advenerat, dedit — (ed. Edmundus Frh. v. Oefele) in MGH SRG in usum scholarum separatim editi 4. Hannover 1979.32. 118 Pauler Gy.: A magyar nemzet történetei, m. 1.82-83,,Kazimierz Jasinski: RodowódpierwszychPiastów. Poznan 2004.2 145. 119 Magyarország története i. m. I/1. 839-840., Gábor Varga: Ungarn und das Reich vom 10. bis zum 13. Jahrhundert. Das Herrscherhaus der Árpádén zwischen Anlehnung und Emanzipation. Hg. von Zsolt К. Lengyel, Ralf Thomas Göllner, Horst Glassl. (Studia Hungarica. Schriften des Ungarischen Instituts München 49.) München 2003.106. 120 Jan Steinhübel: Nitrianske kniezatstvo: pociatky stredovekého Slovenska rozpravanie о dejinach násho uzemia a okilitych krájin od strahovania narodov do zaciatku 12 storocia. Bratislava 2004.258-259. 121 Wiponis opera, c. 29.: Caesar divisa provincia Bolanorum in tres partes Misiconem fecit tetrarcham, reliquas duas duobus aliis commendavit — (ed. Harry Bresslau) in MGH SRG in usum scholarum separatim editi 61. Hannover 1915.49. 122 Annales Magdeburgenses, ad a. 1031.: Ubi Odalricus Boemiorum dux obtentu reginae nec non et procerum de exilio rediit, et ducatus sui medietatem, fratre suo Germiro alteram partem retinente, suscepit — (ed. Georg Heinrich Petz) in MGH SS 16.170. 123 Annales Altahenses Maiores, ad a. 1046. (MGH SRG 4.) 4L, Stefan Weinfurter: Das Jahrhundert der Salier (1024-1125). Stuttgart 2004. 107. 42
