Zsoldos Attila (szerk.): Hercegek és hercegségek a középkori Magyarországon. Konferencia Székesfehérváron 2014. szeptember 20. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2014)
Bagi Dániel: Új megközelítési lehetőségek a 11. századi hercegség történetének vizsgálatához
HERCEGEK ÉS HERCEGSÉGEK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON közi,48 mind a magyar49 50 medievisztikai kutatásban helyet kaptak a regionális — a közmegegyezéssel Kelet-Közép-Európának nevezett térségre kiterjedő — összehasonlító analízisre építő történeti kutatások. így önmagában is érdekes kérdést vet fel, hogy összehasonlítható-e — s ha igen, mennyiben — az Árpádok korai hatalommegosztási rendszere a környező, elsősorban lengyel és cseh modellekkel, illetve visszavezethető-e valamiféle régebbi, esetleg frank struktúrára? A legalább regionális szinten történő összehasonlítást egy további, felettébb gyakorlatias ok, nevezetesen a rendelkezésünkre álló források drasztikusan alacsony száma is szükségessé teszi. Nem szorul bővebb ismertetésre, hogy ez a körülmény nagyban megnehezíti a magyar történelem korai szakaszainak vizsgálatát.80 E tekintetben csak kevés vigaszt nyújt, hogy mindez hatványozottan érvényes a magyar történelem összehasonlító vizsgálatára leginkább alkalmas, középkori lengyel és cseh vonatkozású forrásokra. Ezzel áttérve a következő problémára, nevezetesen arra, hogy honnan is tudunk a dukátus létezéséről, az alábbiakat szükséges megjegyezni. Eltekintve Kálmán fent idézett törvényétől, melyből csak annyit tudunk meg, hogy a királynak és a duxnak is voltak birtokai, valamint a kisszámú okleveles forrástól, melyben itt-ott egyszerre tűnnek fel a királyok és hercegek, elsősorban elbeszélő kútfők állnak rendelkezésünkre. Ezek közül is a legfontosabb forrásunk a magyar Krónika, azaz a 14. századi krónikakompozíció.51 Javarészt ebből ismerjük a dukátus létrejöttének körülményeit, a hercegek és királyok által all. század második felében és a 12. század elején folytatott trónharcokat, illetve elsősorban a krónikakompozíció adataira támaszkodva sikerült lokalizálni a magyar középkorkutatásnak a dukátus vélelmezett főbb központjait. Nem szorul bővebb magyarázatra, hogy milyen veszteség a magyar középkorkutatás számára, hogy a magyar történelem 11. századi eseményeit fenntartó krónika csupán egy-két szövegcsaládban ránk maradt, all. század második felétől folyamatosan bővülő, illetve utólagosan megváltoztatott — interpolált és minden egyéb módon csonkított, kibővített, eltorzított — szövegeket tartalmazó szövegkorpuszból ismert. Ebből következik, hogy a magyar Krónika kutatásában elsősorban alapos és részletekbe menő filológiai elemzések játszották a főszerepet, melyek segítségével az utóbbi fél évszázadban nagyon jelentős 48 Lübke, Ch.: Das östliche Europa i. m. passim. — A történetírás, illetve az írásbeliség strukturális vizsgálata szemszögéből lásd Anna Adamska: The Introduction ofWriting in Central Europe (Poland, Hungary and Bohemia). In: New Approaches to Medieval Communication. Ed. Marco Mostert. With an Introduction by Michael Clanchy. Brepols 1999. 165-190., UŐ: The Study of Medieval Literacy. Old Sources, New Ideas. In: The Development of Literate Mentalities in East-Central Europe. Ed. Anna Adamska, Marco Mostert. Tumhout 2004. 13-47., Mittelalterliche Nationalgeschichtsschreibung im östlichen Mitteleuropa. Mediaevalia Historica Bohemica 4. (1995) [1997]. 147-170, Norbert Kersketv. Die Anfänge nationaler Geschichtsschreibung im Hochmittelalter: Widukind von Corvey, Gallus Anonymus, Cosmas von Prag, Gesta Hungarorum. In: Europas Mitte um 1000. Beiträge zur Geschichte, Kunst und Archäologie 2. Hg. von Alfred Wieczorek, Hans-Martin Hinz. Stuttgart 2000. 863- 867, US: Mittelalterliche Geschichtsentwürfe in Alt und Neueuropa. In: Die Geschichtsschreibung in Mitteleuropa. Projekte und Forschungsprobleme, Hg. von Jaroslaw Wenta. Torun 1999. 111-134, Veszprémy László: Árpád-kori történeti elbeszélő forrásaink (11-13. század) nyugat-európai kapcsolatai. MTA doktori értekezés, (kézirat) Budapest 2007. 49 A magyar történetírásban elsősorban lásd: Font M.: Nagyhatalmak i. m. passim. — A dukátus és a cseh-morva ügyek párhuzamos vizsgálatára lásd legutóbb Koszta László: A hradiätei bencés monostor alapításának magyar vonatkozásai. In: Ünnepi kötet Dr. Blazovich László egyetemi tanár 70. születésnapjára. Szerk. Balogh Elemér, Homoki-Nagy Mária. (Acta Universitatis Szegediensis. Actajuridica et Politica 75.) Szeged 2013.403-426. 50 Veszprémy L.: Elbeszélő forrásaink i. m. 8, vö. mégKristó Gyula: A történeti irodalom Magyarországon a kezdetektől 1241-ig. (Irodalomtörténeti füzetek 135.) Budapest 1994, Uő: Magyar historiográfia I. Történetírás a középkori Magyarországon. Budapest 2003. 51 Chronici Hungarici compositio saeculi XIV (ed. Alexander Domanovszky) in Scriptores rerum Hungaricarum tempore ducum regumque stirpis Arpadianae gestarum I—II. Edendo operi praefuit Emericus Szentpétery. Az Utószót és a Bibliográfiát összeállította, valamint a Függelékben közölt írásokat az I. kiadás anyagához illesztette Szovák Kornél és Veszprémy László. Budapest 19993 (a továbbiakban: SRH) 1.219-505. 32
