Zsoldos Attila (szerk.): Hercegek és hercegségek a középkori Magyarországon. Konferencia Székesfehérváron 2014. szeptember 20. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2014)

Bagi Dániel: Új megközelítési lehetőségek a 11. századi hercegség történetének vizsgálatához

HERCEGEK ÉS HERCEGSÉGEK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON

dócsalád belügyének láttató elméletekkel szemben már Mályusz Elemér vétót emelt, rámutatva arra, hogy a patrimoniális királyság egy mesterséges, 19. századi elmélet, mely az 1815. évi bécsi kongresz- szus utáni általános közhangulatban született.35 Ehhez legfeljebb csak annyit lehet hozzátenni, hogy az elmélet kiötlője, a Svájcban született és működött Karl Ludwig von Haller (1768-1854) mindenfajta komolyabb jog-, illetve történettudományi tudás híján írta meg híres könyvét az államjog rendjének „helyreállítás -áról,36 melynek lényegi mondandója pontosan tükrözte a bécsi kongresszuson kimunkált, új európai politikai rendszer alapelveit. Átütő sikerének bizonyítéka, hogy mondandója annak ellenére is rendületlenül továbbél az államjog-történeti szintézisekben,3 hogy az újabb kutatásnak sikerült bizonyítania: a trónöröklést sosem tekintették csupán a dinasztia belügyének: a trónöröklés kérdése és az azzal együttjáró vagyonmegosztás a közvetlenül érintetteken kívül elsősorban a dinasztia tagjainak kíséretéhez tartozó országnagyokat érdekelte, akik számára az sem volt közömbös, hogy a dinasztia tagjai közül kik és mit örökölnek meg a családi birtokvagyonból, hiszen ez saját további sorsukat is döntően befolyásolhatta.38

Azonban függetlenül a patrimoniális királyság elméletétől, mindmáig nem jutott nyugvópontra a kérdés, hogy lehetett-e valamilyen szerepe all. századi hercegség történetében a dinasztián belül létező trónöröklési jognak. E tekintetben történetíróink többsége mindig is azt a véleményt képviselte, hogy az ősi öröklési rend a dinasztia legidősebb tagját részesítette előnyben a többiekkel szemben. A szeniorátus, mely a történetírás egy vonulata szerint egy kiterjedtebb, kelet- és kelet-közép-euró- pai trónöröklési rendszer részeként létezett,39 ilyeténképpen még all. században, éppen az Árpádok országmegosztási kísérletei során szembekerült az egyenes ági leszármazókat az oldalággal szemben előtérbe helyező törekvésekkel, és ez vezetett konfliktusokhoz a dinasztia tagjai között.40 Ezzel összefüggésben pedig Rugonfalvi Kiss Istvánra vezethető vissza az a Györffy György által később felkarolt elmélet, hogy a dukátus az ősi trónöröklési elv (successio gradualis) szerint örökölni vágyó fivéreket védte az egyenes ági trónöröklési jogot idegen feleségeik és külhoni főembereik tanácsaival megtámogató uralkodók önkényével szemben. Ilyeténképpen maga a hercegség jelentette elvont értelemben a trónörökösi intézményt.41 A szeniorátus jogintézményszerű meglétét már Domanovszky Sándor is cáfolni igyekezett,42 illetve az újabb magyar középkorkutatásban is komoly érvek merültek fel vele szemben. így Zsoldos Attila arra hívta fel a figyelmet, hogy a 12. század végéig az egyetlen kézzelfogható trónöröklési rendet a dinasztia örökjogának érvényesülése jelentette,43 Szovák Kornél pedig meg35 Mályusz E.: Patrimoniális királyság i. m. 37-49.

36 Karl Ludwig von Haller-, Restauration der Staats-Wissenschaft, oder Theorie des natürlich-geselligen Zustands der Chimäre des künstlich-bürgerlichen entgegengesetzt I. Winthertur 1816.

37 Pl. Mezey Barna: Képviselet és alkotmány a középkori Európában. Budapest 1998.201. és 206.

38 Mathias Becher. Dynastie, Thronfolge und Staatsverständnis im Frankenreich. In: Der Frühmittelalterliche Staat - europäische Perspektiven. Hg. von Walter Pohl, Veronika Wieser. Wien 2009.198.

39 Christian Lübke: Das östliche Europa. München 2004.290-322., Font Márta -. A keresztény nagyhatalmak vonzásában. Közép- és Kelet-Európa a 10-12. században. Budapest 2005.169-210.

40 Pauler Gy.: A magyar nemzet története i. m. 1.21., 175-176. és 104., Timon Ákos: Magyar alkotmány- és jogtörténet. Budapest 1902. 103., Bartoniek Emma: A magyar királyválasztási jog a középkorban. Századok 70. (1936) 359-406., Uő: A magyar királykoronázások története. Budapest 1987.2 8-11., Eckhart Ferenc: Magyar alkotmány- és jogtörténet. Budapest 1946.80-82., Györffy György: Tanulmányok a magyar állam eredetéről. A nemzetségtől a vármegyéig, a törzstől az országig. Kurszán és Kurszán vára. Budapest 1959. 137., Uő: István király és művei. m. 33. és 376.,Dümmerth Dezső: Az Árpádok nyomában. Budapest 1977.232-233., Korai magyar történeti lexikon (9-14. század). Főszerk. Kristó Gyula, szerk. Engel Pál, Makk Ferenc. Budapest 1994. (a továbbiakban: KMTL) 599. (Tringli István).

41 Rugonfalvi Kiss I.-. Trónbetöltés és ducatus i. m. 747.

42 Domanovszky S.: Az Árpádok trónöröklési jogához i. m. 51 -52.

43 Zsoldos Attila: Az Árpádok és alattvalóik. Magyarország története 1301-ig. Debrecen 1997.45.

30