Zsoldos Attila (szerk.): Hercegek és hercegségek a középkori Magyarországon. Konferencia Székesfehérváron 2014. szeptember 20. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2014)
Zsoldos Attila: Hercegek és hercegnők az Árpád-kori Magyarországon
HERCEGEK ÉS HERCEGSÉGEK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON szerb csapatok felett aratott győzelméről, amikor bizánci, bolgár, cseh, tatár és francia követek mellett három, már korábban férjhez adott leánya is udvarában tartózkodott.106 Adelhaid útja egyúttal arra is példát szolgáltat, hogy az idegenbe férjhez adott hercegnők magyar identitása nem szükségképpen veszített erejéből az idő múlásával. Az, hogy olykor mégis éltek felnőttként Árpád-házi hercegnők Magyarországon, mindig valamilyen rendkívüli körülményben leli magyarázatát. Az Árpád-ház ismert tagjai közül — Szent István apjának, Géza fejedelemnek a leányait is ideszámítva — 42 hercegnőt tudunk azonosítani, igaz, némelyiküknek a nevét sem ismerjük.10 Közülük mindössze néhány története tér el az általánostól. I. Béla király egyik leánya — ő az egyik hercegnő, akinek nem tudjuk a nevét — bizonyosan egy magyar előkelő, Hontpázmány nembéli Lampert ispán felesége volt.108 A házasságkötésre László király döntése értelmében került sor, valamikor 1077 és 1095 között tehát.109 Az ismeretlen nevű hercegnő mindhárom nővérét külföldi fejedelemhez adták feleségül,110 arról, hogy az ő esetében mi indokolta a teljességgel szokatlan férjválasztást, semmit sem tudunk, miként a hercegnő életéről sem, egyedül annyi tekinthető bizonyosnak, hogy amikor Lampert ispán megalapította a bozóki monostort — az 1124 és 1131 közötti évek valamelyikében —, már nem élt a hercegnő, mert egy másik nőt, bizonyos Zsófiát (Sophia), említ forrásunk Lampert ispán feleségeként."1 Könyves Kálmán király egyetlen ismert leánya, Zsófia112 esetében szintén felmerülhet a gyanú, hogy Magyarországon élt. Ismeretlen férfitól született fiáról, Saulról feljegyezte ugyanis a magyar krónikás, hogy a gyermektelen 11. István király halála esetére az ország előkelői őt szemelték ki az uralkodó örököseként,113 s ennek egyik magyarázata valóban az lehet, hogy Zsófia, hasonlóan az előző hercegnőhöz, magyar emberhez mehetett férjhez. Sem Zsófiáról, sem Saulról nem tudunk azonban többet, még abban sem lehetünk bizonyosak, hogy Zsófia valójában nem azért élt-e Magyarországon, mert eredetileg valamely idegen fejedelem felesége volt, azonban férje halála után visszatért szülőhazájába fiával együtt, mint tette azt Margit, II. András nővére az 1220-as években.114 Még két — a bizonytalan azonosítás miatt: esetleg három — Árpád-házi leány esetében maradt nyoma annak, hogy saját hazájában ment férjhez. A bizonytalan esetre több, egymástól független forrásunk utal, nem magától értetődő azonban, hogy ugyanazon hercegnőre vonatkoznak adataink. Régóta ismert III. Ince pápa azon 1208. évi oklevele, mely szerint András somogyi ispán felesége II. 106 (1269): HO VIII. 96-97. (az oklevél keltére lásd RA 1604. sz.). — Az oklevélben említett lányok: Konstancia (Lev, a későbbi halicsi fejedelem felesége), Kunigunda (V Boleslawkrakkói fejedelem felesége), Jolánta (Boleslaw kaliszi fejedelem felesége). 107 Géza fejedelem mind a négy leánya, I. Béla egyik leánya, I. László egyik leánya, III. Béla egyik leánya tartozik az ismeretlen nevű hercegnők közé. 108 Wertner M.: Az Árpádok családi története i. m. 171 -174, Karácsonyi }.: A magyar nemzetségek i. m. 637-638. 109 1135: dedit rex Ladislaus comiti Lamperto cum sorore sua, quam dederat ei in uxorem — CDES1.71. 110 WérínerM.:AzÁrpádokcsaláditörténetei.m. 142. 111 László király leánytestvére nem azonosítható az említett Zsófiával, lásd Wertner M.: Az Árpádok családi története i. m. 171-172. és Pauler Gy.: A magyar nemzet tört. i. m. 1.474. (427. sz. jegyz.), az ellentétes véleményre lásd pl. Tóth Sándor: A Hont-Pázmány nemzetség premontrei monostorai. (Szerkesztette, a kéziratot gondozta és a mutatót összeállította Rostás Tibor.) H. n. [Budapest] 2008. passim. 112 Wertner kételkedett abban, hogy Zsófia valóban Kálmán leánya lett volna (Wertner M: Az Árpádok családi története i. m. 218-219.), a modem történetírás azonban nem osztja álláspontját, lásd pl. Makk Ferenc: Megjegyzések II. Béla történetéhez. Acta Universitatis Szegediensis de Attila József nominatae. Acta Historica 40. Szerk. Szántó Imre. Szeged 1972.35-36, Márta Font: Koloman the Learned, King ofHungary. Szeged 2001.78. 113 ChroniciHungarici compositio saeculiXIV, с. 158. (SRH 1.444.). 114 Vö. Wertner Mór: Margit császárné fiai. Századok 37. (1903) 595-611. 21
