Zsoldos Attila (szerk.): Hercegek és hercegségek a középkori Magyarországon. Konferencia Székesfehérváron 2014. szeptember 20. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2014)
Pálosfalvy Tamás: A szentszávai hercegek Magyarországon
HERCEGEK ÉS HERCEGSÉGEK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON Ez a kapcsolat nyilván szerepet játszott abban, hogy László herceg fia, Balsa Péter egy másik velencei családból, a Quirini-házból nősült.81 Mindeme házasságok természetesen nem feltétlenül tükrözik híven a szentszávai hercegek társadalmi presztízsét, sokkal inkább az uralmuk alatt álló terület stratégiai jelentőségét és szerepét a különböző politikai kombinációkban. Ennek ellenére tagadhatatlan, hogy a magyar és a bosnyák királytól82 83 a Ciliéi, Brankovics és — ha feltételezésem megáll — Tocco családokon keresztül a Nápolyi Királyság arisztokráciájáig és a velencei patriciátusig ívelő kapcsolatrendszer kiemelte a szensztszávai hercegeket új hazájuk nemesi környezetéből. Ez a helyzet elég pontosan lemérhető a hercegekre alkalmazott megszólításokon: mint ismert, a különböző társadalmi rétegekhez tartozó személyeknek járó címzések a társadalmi tagolódáshoz hasonlóan szilárd hierarchiába rendeződtek már a középkorban is.88 Az olasz nyelvű forrásokban csak „hercegeként (cfierzecfi)84 ismert Kosacák új hazájukban is általában megkapták a hercegi címükhöz illő megszólítást, a „méltóságos”-t (illustris), bár előfordul velük kapcsolatban az egy szinttel alacsonyabb „tekintetes és nagyságos” (spectabilis et magnificus) is.85 Különösen érdekes helyzettel találkozunk 1504-ben, amikor a Beriszló Ferenc és a felesége, Frangepán Borbála közötti birtokvitában Corvin János herceg rakonoki várában, a herceg jelenlétében Frangepán Bernát gróf és Balsa Péter herceg közvetített.86 Az erről tudósító oklevélben, amely Beriszló nevében kelt, Corvin mint illustrissimus princeps szerepel, tehát gyakorlatilag uralkodói címmel, Frangepán a neki dukáló „tekintetes és nagyságos" titulussal, míg Péter herceg mint illustris dominus kettőjük között foglal helyet, jóllehet Frangepán összehasonlíthatatlanul gazdagabb volt nála.8 Eltérő jelenségnek vagyunk szemtanúi jó évtizeddel korábban, 1492-ben, amikor a horvát-szla- vón rendek külön hitlevelet állítottak ki a Flabsburgok örökösödéséről. A horvátországi és szlavóniai rendek élén természetszerűleg találjuk Egervári László bánt, rajta kívül Balsa Péter herceget megelőzik nemcsak a grófi címet viselő horvát családok (Frangepán, Korbáviai, Blagaji és Zrínyi), hanem az a Szomszédvári Henning János is, akit egyébként legtöbbször csupán „vitézlő ”-nek (egregius) címeztek. A herceg után sorakoznak ugyanakkor olyan személyek, akik vagy lényegesen gazdagabbak voltak nála (mint Batthyány Boldizsár), vagy több vár uraként, hivatalaik és udvari kapcsolataik révén lényegesen nagyobb helyi befolyással rendelkeztek (mint például Décsei Rohfi Bernát, Pogány Péter vagy Kasztellánfi György).88 További adalék, hogy ellentétben a közvetlenül előtte álló két Zrínyi gróffal 81 la moier dil ducha di San Saba Hongaro, qual e zentildona nostra (ti. a velenceieké) da cha Querini — Marino Sanuto Világkrónikájának Magyarországot illető tudósításai I—III. A szerző eredeti kéziratából közli Wenzel Gusztáv. Magyar Történelmi Tár XIV, XXIV, XXV Pest 1869., Budapest 1877-1878. (a továbbiakban: Sanuto) 11.162., vő. Thallóczy L.: Bosnyák és szerb i. m. 247. 82 Vukcic István egyik leánya Tamás István felesége volt. 83 Legújabban lásd erről Neumann Tibor tanulmányát jelen kötetben. 84 Lásd pl. Atanasovski, V: Pad hercegovine i. m. 58. (259. sz. jegyz.), 65. (4.sz. jegyz.), 89. (24. sz. jegyz.), 91. (40. sz. jegyz.). 85 illustris Wadislaus filius illustris condam Stephani ducis Sancti Sabe — DF 233 461., spectabilis et magnifici Wladislai ducis Sancti Sabe — Thallóczy L.: Bosnyák és szerb i. m. 513., illustris Ladislaus dux S. Sabe” — Thallóczy Lajos - Barabás Samu-. A Blagay-család oklevéltára. Budapest 1897.386-387., illustris Ladislaus dux S. Sabe — pannes Kukuljevic aliter Bassani de Sacchi: Jura regni Croatiae, Dalmatiae et Slavoniae I. Zagrabiae 1861. 323., illustris Petri ducis — Thallóczy L.: Jajcza i. m. (Oklevéltár) 148., illustris domini Petri Balsa ducis Sancti Sabe — DL 37 791. 86 Nem pedig, mint Thallóczy írja (Bosnyák és szerb i. m. 241 -242.), „Frangepán Bernát és Péter herceg jelenlétében" Corvin János. 87 DL 37 759. 88 DF 287 346, kiadását lásd: Friedrich Firnhaber: Beiträge zur Geschichte Ungarns unter der Regierung der Könige Wladislaus II. und Ludwig II. 1490-1526. In: Archiv für Kunde österreichischer Geschichts-Quellen. Zweiter Jahrgang. 1849. Zweiter Band. 513-515. Elemzését lásd Neumann Tibor. Békekötés Pozsonyban - országgyűlés Budán. A Jagelló-Habsburg kapcsolatok egy fejezete (1490-1492). Második közlemény. Századok 145. (2011) 323-324., 328-329. 123
