Zsoldos Attila (szerk.): Hercegek és hercegségek a középkori Magyarországon. Konferencia Székesfehérváron 2014. szeptember 20. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2014)
Pálosfalvy Tamás: A szentszávai hercegek Magyarországon
HERCEGEK ÉS HERCEGSÉGEK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON katonákat és pénzt adott a magyar királynak.41 A hercegovinai hozzájárulás Mátyás boszniai hadi vállalatához állítólag olyan jelentős volt, hogy maga II. Mehmed szultán később nem is Mátyás királyt, hanem a herceget okolta Jajca elvesztéséért.42 Mátyás 1463. december 6-án, Jajca ostroma folyamán, oklevélben rögzítette a László herceggel43 kötött megállapodást, melynek a következők voltak a főbb pontjai: László élethossziglan hűséget esküdött a magyar királynak és a Szent Koronának; ígéretet tett Busovaca vár (castrum Buxovecz simul cum Nerethva)44 45 átadására a királynak vagy megbízottainak; kötelezte magát, hogy valahányszor a király vagy valamelyik bárója hadat vezet Boszniába, személyesen csatlakozik a csapataival, ha viszont a magyar sereget nem báró vezetné (sub conductu alicuius capitanei, qui non esset baro), csak csapatokat küld. A herceg a király többi ellenségével szemben „a többi báró módjára" (more aliorum baronum) köteles hadba vonulni, Velencét kivéve. Cserébe a herceg bármikor szabadon mehet a király udvarába, aki valamennyi birtokában megvédi őt, és neki adományozza azon területeket, főképpen Ráma és Hleva/Livno kerületeket (tota Rama ac Illevanczky cum Hleva), amelyeket maga a herceg foglalt el a törököktől.43 Ugyanekkor vagy nem sokkal később Mátyás minden jel szerint István herceggel is megállapodást kötött, aki ismét összeveszett László fiával, és ezúttal ennek öccsével, Vlatkóval is. A megállapodás értelmében a herceg késznek mutatkozott magyar helyőrséget fogadni bizonyos váraiba, mindenekelőtt Hercegnoviba,46 végszükség esetére pedig a magyar király magyarországi birtokokat helyezett kilátásba számára. Az egyezmény végrehajtása 1465-ben került napirendre, miután világossá vált, hogy a herceg képtelen lesz megvédelmezni Hercegovinát az oszmánokkal szemben. A diplomáciai előkészítés után Mátyás 1465 őszén személyesen vonult serege élén a Szávához, ahonnan Vitovec Jánost és Rozgonyi Jánost küldte az István herceggel kötött alku végrehajtására. Mire azonban a magyar biztosok megérkeztek, a herceg meggondolta magát, és a Narenta/Neretva folyó mellékét, valamint Hercegnovit immár a velenceieknek ajánlotta föl.4 Ekkor került sor viszont Pocitelj várának elfoglalására, amelyet 1471. évi elestéig, raguzai pénzen, magyar helyőrség védett.48 A megegyezés végül István herceg 1466 májusában bekövetkezett halála után sikerült a legidősebb fiával, László herceggel: Mátyás megbízottai, ezúttal Laki Tűz János és Rozgonyi János újabb esküt vettek a hercegtől, amelynek zálogaként László átadta a magyar királynak Livno várát. Laki Tűz és Rozgonyi a király jóváhagyásával cserébe a Zágráb megyei Bozsjákó (Bozjakovina) kastélyt ígérték a hercegnek, de távolról sem biztos, hogy azt végül birtokába is vette. Egy esztendővel később, 1467. július elején ugyanis már arról értesülünk, hogy Mátyás király, nem akarván elválasztani Bozsjákó erősségét a vránai perjelségtől, amelyhez mindig is tartozott, helyette a Körös megyei két (kis és nagy) Kendék várát adta Lászlónak, amelyek már a kezén is vannak.49 41 Thallóczy L.: Bosnyák és szerb i. m. 160-162. 42 A szultán kijelentésére lásd: Cirkovic, S.\ Herceg Stefan Vukcic i. m. 258. 43 A király oklevelében csupán „vajda”. 44 Az oklevél „castrum Buxovecz simul cum Nerethva” kifejezését (Thallóczy L.: Bosnyák és szerb i. m. 495.) Thallóczy „Buzovácsa és Neretva várát” formában értelmezi (uo. 163.), Cirkovicnál ezzel szemben (Herceg Stefan Vukcic i. m. 264.) mint „Borovac a Neretvánál (Borovac uNeretvi) jelenik meg. 45 Thallóczy L: Bosnyák és szerb i. m. 493-498. (az eredeti: Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Diplomatikai Fénykép- gyűjtemény [Da továbbiakban: DF] 233 115. 46 Egy korábbi tanulmányomban Hercegnovit többször is Novigradnak neveztem, tévesen, lásd Pálosfalvi Tamás: Vitovec János. Egy zsoldoskarrier a 15. századi Magyarországon. Századok 135. (2001) 466-467. 47 Az eseményekre lásd Cirkovic, S.: Herceg Stefan Vukcic i. m. 262-266., Pálosfalvi X: Vitovec János i. m. 466-467., Thallóczy L: Bosnyák és szerb i. m. 174-181. 48 Atanasovski, V: Pad Hercegovine i. m. 73-74. 49 DF 233 461. 119
