Zsoldos Attila (szerk.): Hercegek és hercegségek a középkori Magyarországon. Konferencia Székesfehérváron 2014. szeptember 20. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2014)
Neumann Tibor: Hercegek a középkor végi Magyarországon
HERCEGEK ÉS HERCEGSÉGEK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON nemesi származású bán, Bot János és Derencsényi Imre közül az utóbbi korábban a herceg familiárisa volt,53 így felvethető, hogy továbbra is Corvin szolgálatában töltötte be tisztségét, vagy legalábbis kinevezésénél szempont volt az, hogy a herceggel könnyen együtt tudjon működni. Az 1493 végén, Bot és Derencsényi eleste után kinevezett Kanizsai László bán viszont ismét nem kötődött a királyfihoz. Arról is maradt híradás, hogy a szlavón rendek is nehezményezték Corvin hercegségét, azt hangsúlyozva, hogy közvetlenül szeretnének a király alá tartozni.54 Érthető mindezek alapján, hogy az egyre nehezebb vagyoni és politikai helyzetbe sodródó Corvin végül 1495 elején lemondott hangzatos,55 a király és a szlavón rendek szemében viszont szálkát jelentő szlavón hercegi címéről, hogy azt a szlavón bánságra, azaz a tartomány tényleges irányítására cserélje fel.56 A liptói volt így az egyedüli hercegi cím Corvin János életében, amely 1504 októberében bekövetkezett haláláig megillette őt, és amelyet bizonyára fia, Kristóf herceg is viselhetett volna, ha nem csak néhány hónappal éli túl apját.5 Annak ellenére volt ez így, hogy a felvidéki várak jelentős részét (Sztropkót és Sárost) János herceg már az apja halálát követő trónharcok alatt, másik részét (Bajmócot és Szklabinyát) a Szapolyai István nádorral támadt nézeteltérése során, 1493/1494-ben elveszítette. 1496-ban ráadásul a „hercegség'' törzsterülete, Likava és Árva várai is két familiárisa, Lomnicai Horvát András és Mihály zálogába kerültek, akiktől családja többé nem tudta visszaváltani, igaz, a Horvát testvérek hivatalosan továbbra is Corvin nevében kormányozták a területet.58 Corvin János élete távolról sem nevezhető sikerekben gazdagnak: miután elveszítette reményét a királyi trónra, a herceg — megkapva a törökökkel szembeni határszakasz csaknem felének igen költséges védelmi teendőit Zenggtől Jajcán át Szörényig — eladósodott, és egyre több birtokát volt kénytelen zálogba bocsátani, miközben azon uradalmak régi birtokosai, amelyeket Mátyás korábban nem egészen törvényesen adományozott neki, folyamatosan perelték őt a királyi kúriában. 1493-1494-ben ellenfelei ráadásul szabályos magánháborúkat folytattak ellene. A királyi hatalom a mindenkori politikai helyzetnek és saját érdekeinek megfelelően változó mértékben támogatta őt.59 A szlavón hercegi cím bánira történő felcserélése után Corvin érthető okoknál fogva sodródott az elégedetlen horvát főurak mellé: ekkor vette el vezetőjük, Frangepán Bernát gróf leányát, Beatrixot. 1496. évi, még csirájában elfojtott szervezkedésük után — a hamarosan a báni címet is elveszítő — Corvin annyira kegylyozni kell, hogy Corvinnak nincsen olyan oklevele 1490 és 1495 között, amely szlavóniai bírói joghatóságáról árulkodna. A peres okleveleket változatlanul Egervári László bán nevében bocsátották ki, ami cáfolja Kubinyi megfogalmazásának a helyességét.—A II. Ulászló király és Egervári bán közötti 1491., 1492. és 1493. évi szerződések folyamatosan azt hangsúlyozzák, hogy Egervári egyedül Ulászló bánja (DL 19 746., DL 19 817-19 818., DL 19 957.) —A tartomány védelmében együttműködésükre a németek elleni közös hadjáraton túl további példa: DL 19 701. és DL 24857. — Utóbbi oklevélben Corvin némileg túlzásba esik a levél címzésekor („Magnifico domino Ladislao de Egerwara, regnorum nostrorum Dalmatie, Croatie et Sdavonie bano, domino amicoque nobis honorando"), de hangsúlyozandó, hogy a bán neki mindig„amicus"és nem „fidelis”. 53 Derencsényi már 1490-ben adományt kapott Corvintól, később részt vett Corvin 1491. évi szlavóniai hadjáratában is (DL 101 109., DL 103 977., DL 19 664., DF 233 598, DL 19 751, DL 22 512, DL 72 055, DF 223 967. stb.). 54 Magyar diplomácziai emlékek Mátyás király korából 1458-1490. IV. Szerk. Nagy Iván, Nyáry Albert. Budapest 1878. IV 272, vö. Neumann Tibor. Békekötés Pozsonyban - országgyűlés Budán. A Jagelló-Habsburg kapcsolatok egy fejezete (1490-1492) (Második közlemény). Századok 145. (2011) 328-329. 55 Corvin természetesen olykor hangsúlyozta, hogy szlavón hercegsége nem puszta cím, lásd pl. egy 1491. évi oklevelet, ahol ezt írja: „in presenti expeditione nostra in regno Sdavonie, ducatu videlicet nostro contra Alemannos" — DL 19 751. 56 1495. febr. 2-án még szlavóniai herceg (DL 105 310.), márc. 4-én már nem (DL 33 003.), vö. Schönherr Gy.: Hunyadi i. m. 213- 214. — A politikai körülményekre lásd Neumann T: A gróf és a herceg i. m. 409. 57 Az általam ismert okleveles források Kristófot egyszerűen „méltóságos herceginek címezik, a „liptói” jelző nélkül, de ez nem jelent semmit, hiszen saját kiadványa nem maradt fenn (pl. DL 37 757, DL 39 330, DF 216739-216740. stb.). 58 Neumann Г.: Agróf és a hercegi, m. 421-423. — Fontos kiegészítés az itt elbeszélt eseményekhez: DF219 147. 59 Uo. passim. 104
