Zsoldos Attila (szerk.): Hercegek és hercegségek a középkori Magyarországon. Konferencia Székesfehérváron 2014. szeptember 20. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2014)
Neumann Tibor: Hercegek a középkor végi Magyarországon
HERCEGEK ÉS HERCEGSÉGEK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON 1. A főurak és fejedelmek megszólítása Magyarországon a királyi kancellária gyakorlatában 1500 körül LATINUL MAGYARUL JELENTÉSKOR egregius vitézlő nagybirtokos család fiatal férfitagja J magnificus nagyságos nagybirtokos, bárói tisztséget viselő, báró spectabilis et magnificus tekintetes és nagyságos grófi 1490-es évektől a nádor vajdák (Havasalföld, Moldva) Jj. illustris / illustrissimus méltóságos herceg Hunyadi János kormányzó Újlaki Miklós bosnyák (hűbéres) király szerb despota illustris / illustrissimus princeps méltóságos fejedelem uralkodó herceg birodalmi fejedelem (pl. György brandenburgi őrgróf, Ciliéi grófok) serenissimus princeps fenséges fejedelem király I vagy f: A nem kancelláriai gyakorlatban olykor eggyel előkelőbb/alacsonyabb címzéssel is. A „méltóságos" címzésen kívül nem ismerünk kifejezetten a hercegeket megillető előjogokat. Mivel az alább tárgyalandó magyarországi hercegek nem voltak fej edelmek, másképp fogalmazva nem uralkodó, hanem címzetes hercegek voltak, okleveleik élén nem használták az „Isten kegyelméből'' formulát. Az egyedüli kivétel Corvin János, de az ő esetében is csak troppaui (opavai) hercegként kibocsátott okleveleiben találkozunk ezzel a kifejezéssel: a kicsiny sziléziai hercegségben ugyanis valóban uralkodónak számított.21 Velük ellentétben a birodalmi fejedelmek — például az előbb említett Cilleiek (1436-tól) és Brandenburgi György — természetesen használták az „Isten kegyelméből" formulát. Hercegeink magától értetődően rendelkeztek ugyanakkor a grófokat is megillető kiváltságokkal, igaz, mindhármuknak eleve volt grófi címe is.22 Mindenekelőtt a vörös viasz használati jogot kell megemlítenünk. A 14. század második felére kialakult a Magyar Királyságban az a gyakorlat, melynek értelmében csak a király és a főpapok láthatták el okleveleiket vörös viaszból való pecséttel.23 A királyi házak tagjai, a hercegek és a hercegnők osztoztak velük e jogon, de még nem ki21 Lásd alább. 22 Corvin János legkésőbb 1479-től Hunyad, Újlaki apja, Miklós 1465-től a boszniai Teocak (Telcsák), míg Perényi Imre 1504-től Abaúj megye „örökös ispánja” volt. Corvin 1490 után a grófi címét ismereteim szerint csupán egyszer, 1494 februárjában (DF 215904.) használta, és Újlaki Lőrinctől is csak egy olyan oklevelet ismerünk, amely hivatkozik a telcsáki grófságra (1479. máj. 29.: „Nos, Laurentius dux, comes perpetuus de Thelchak, Machoviensis banus” - DL 5389. Az oklevél azonban csak újkori másolatban maradt fenn), ami érthető, hiszen a hercegi cím többet ért. 23 Vö. Csánki Dezső: Harminchat-pecsétes oklevél 1511-ből. Turul 5. (1887) 56. 99
