Zsoldos Attila (szerk.): Hercegek és hercegségek a középkori Magyarországon. Konferencia Székesfehérváron 2014. szeptember 20. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2014)
Zsoldos Attila: Hercegek és hercegnők az Árpád-kori Magyarországon
HERCEGEK ÉS HERCEGSÉGEK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON Zsoldos Attila Hercegek és hercegnők az Árpád-kori Magyarországon Ha a családok egyformák lennének, és valamennyit tagjainak békés együttélése jellemezné, annak két következménye bizonyosan lenne: egyfelől a büntetőjogászok jelentős részének új szakterület után kéne néznie, másfelől pedig nagyon keveset tudnánk az Árpád-kor hercegeiről. A valóság azonban szerfelett ritkán igazodik az alsó tagozatos olvasókönyvek szerzői által sugallt világképhez, ezért aztán nem vagyunk teljesen tájékozatlanok az Árpád-kori hercegekről sem, mert a dinasztia történetében a gyermekkor közhelyszerűen emlegetett boldogságába gyakran beletiport a politika. A legdurvábban bizonnyal Álmos herceg Béla fia — a későbbi II. Béla király — esetében, akit olyan okok miatt vakítottak meg,1 amelyeket 5-7 éves gyermekként2 alighanem felfogni sem volt képes. Ehhez képest szinte szerencsésnek mondhatók Vazul fiai, akiknek nem kellett osztozniuk apjuk sorsában, és hagyták őket külföldre menekülni.3 Más esetekben a politika első pillantásra vonzónak tűnő módon tört be a gyermek életébe. Az egyik módja ennek a herceg még apja életében történő megkoronázása volt. Az Árpádok — közéjük számítva a két oldalági rokont, Orseolo Pétert és Aba Sámuelt is — huszonhárom királyt adtak az országnak, közülük azonban csak hat esetben került erre sor, semmiképpen sem mondható tehát általánosnak e gyakorlat. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy az ismert esetek hátterében minden jel szerint különféle indokok húzódtak meg. Némelyik kétségtelenül a herceg trónöröklési jogának biztosítását célozta. Ez vitán felül áll I. András király idősebb fiának, Salamonnak az 1057. évi4 és a gyermek 111. László 1204. évi5 1 Chronici Hungária compositio saeculi XIV, с. 1 SO. (ed. Alexander Domanovszky) in Scriptores rerum Hungaricarum tempore ducum regumque stirpis Arpadianae gestarum HI. Edendo operi praefuit Emericus Szentpétery. Az Utószót és a Bibliográfiát összeállította, valamint a Függelékben közölt írásokat az I. kiadás anyagához illesztette Szovák Kornél és Veszprémy László. Budapest 1999.2 (a továbbiakban: SRH) 1.430. 2 Wertner 1108-ra teszi Béla herceg születésének idejét (Wertner Mór. Az Árpádok családi története. [Történeti nép- és földrajzi könyvtár 51.] Nagybecskerek 1892. 295.), újabban az 1108-1110 körüli évek merültek fel (Makk Ferenc-. II. Béla. In: Kristó Gyula - Makk Ferenc: Az Árpád-házi uralkodók. Budapest 1988.168.). Béla és apja, Álmos herceg megvakíttatásának időpontját illetően Pauler Gyulát követve (Pauler Gyula-. A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt I—II. Budapest 1899.2 [reprint: Budapest 1984.] 1.470-471. [416. sz. jegyz.]) számolok az 1115. évvel. 3 Annales Altahenses maiores, ad a. 1041. (eds. Wilhelmus de Giesebrecht, Edmundus L. B. de Oefele) in Monumenta Germaniae Historica. Scriptores XX. Hannoverae 1868.794. 4 Chronici Hungarici compositio saeculi XIV, c. 91. (SRH 1.352-353.). 5 Chronici Hungarici compositio saeculi XIV, c. 173. (SRH 1.463.). — A körülményekről részletesebben lásd Zsoldos Attila: II. András Aranybullája. Történelmi Szemle 53. (2011) 25-26. 9
